Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: A művelődési központokról- egy könyv kapcsán

zárta le kéziratát. Az alcím —Történeti és néprajzi visszatekintés— további eligazítással szolgál. P. Kovács Imre kötete elsősorban a jeles napokat csokorba fogó összeállítás miatt számíthat a nem peresztegi olvasókra is. Ez az érdeklődés a szerzőhöz mindig is közel állt, így vall róla a krónika előszavában: "... a művelődéstörténet és a néprajz szellemi ága (ez utóbbi minden bizonnyal parasztszármazásom miatt) szellemi nagykorúságom kialakulásától fogva különösképp csábított és megkötözött, sőt máig is fogva tart áz irodalom és a nyelvészeten kívül." A lélekhez és az értelemhez egyaránt szól az átgondoltan szerkesztett munka, mely a tudományos ismeretterjesztésre is jó példát adva kerüli meg a száraz tudományosságot, s nem bukik bele a számok tengerébe sem. P. Kovács Imre élvezetes nyelven megírt falumonográfiáját érdemes elolvasni Hosszúpereszteg településhatárán kívül is. A munka értékét aligha csökkenti, inkább bosszantó a sajtó- és nyomdahibák egymásutánja. (P. Kovács Imre: Hosszúpereszteg kilenc évszázada. Történeti és néprajzi visszatekintés. Szombathely, 1991. 262 p.) V. MOLNÁR ZOLTÁN A MŰVELŐDÉSI KÖZPONTOKRÓL - EGY KÖNYV KAPCSÁN A recenzens előre őszintén bevallja, hogy a kiadvány — minden valószínűség szerint kutatási jelentés!?— megjelenését igen jó alkalomnak tekinti, hogy erről az ellentmondásos, de a rendszerváltás időszakában is időszerű témáról ismételten és az új helyzetnek megfelelő módon szó essék. Esetleg a problémakör higgadtabb, újbóli átgondolása meginduljon. Sokan hajlamosak ugyanis mechanikusan minden régit tagadni, mert eredete —látszólag!— az előző társadalmi formáció idejére esik. Azon a véleményen vagyunk —többekkel együtt! —, hogy az általános művelődési központok szerepe a jövőben nem csökkenhet. Éppen fordítva, a jövő polgári, civil társadalmának intézménye. A takarékosság a jövőben mindenki számára kötelező lesz, s emiatt a "földszintes" peremvárosok és a falvak intézményeként kell számolni vele, mint a helyi közösségek információs és kommunikációs központjaival. Ezért azzal a külföldről importált szervezeti kerettel nem túllihegett módon, s népművelői, agyonpedagogizált tartalommal kell kísérletezni. Sokkal inkább azt kellene tudomásul venni, hogy ezután méginkább azok a pedagógiai kísérletek minősüliek sikeresnek, amelyek a kommunikációs-információs képességek kifejlesztésére irányulnak, ill. azok az intézmények adekvátak társadalmi szempontból, amelyek ezeknek a képességeknek a felhasználását lehetővé teszik. Egy 1990-es adat szerint az országban mintegy 260 általános központ létezett; Szabó Árpád 1987/88-as adata szerint Vas megyében 26 volt. Ezek körül a vita kiváltója és a megítélés alapja immár ne az legyen, hogy melyik korszak hozta létre, hanem az, hogy eltorzítottan, amúgy "magyar módra". A szerző is megírja, hogy pl. 92