Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - Tilkovszky Lóránt: Kiss János nyugalmazott altábornagy tanulmánya Magyarország honvédelmi helyzetéről 1942. novemberében

JELENLEGI HONVÉDELMI HELYZETÜNK I. Katonapolitikai helyzetünk valószínű alakulása Németországnak immár 16 hónap óta tartó teljes katonai erőkifejtése keleten nem hozta meg a várt sikert: a Szovjet hatalmi eszközeinek megsemmisítését, a Szovjetbirodalom egységének megszüntetését. A Szovjetbirodalom nagy veszteségeket szenvedett, hatalmi súlya csökkent, de olyan nagy életerőről tesz tanúbizonyságot, mellyel szemben szétfoszlanak a birodalom belső szétesésére támaszkodó remények. A német haderő 1941 nyarán és ősszel nagyszerű katonai sikereket ért el Ezen sikerek mögött messzire elmaradnak az 1942. év eredményei annak ellenére, hogy a kitűzött célok közelebb fekvőek voltak és az erőkifejtést az offenzíva megindításakor a kb. 2500 km-es arcvonalnak csupán kb. 300 km kiterjedésű déli arcvonalára összpontosították. Figyelembe véve azon körülményt, hogy az északafrikai hadszintéren és a meghódított területek megszállására alkalmazott katonai erőktől eltekintve, az egész német véderő 1942. évben is keleten nyert alkalmazást és erőkifejtését zavartalanul a Szovjet ellen érvényesíthette, feltűnő az 1942. év teljesítményeiben mutatkozó visszaesés. Mindebből nem óhajtok messzemenő következtetést levonni. Egyet azonban már most megállapítok: A Németbirodalom erőkifejtése az európai szárazföldön a csúcspontján túl van! Azt hiszem, hogy mi európai kontinentális horizontú és gondolkodáshoz szokott emberek jelentőségben egyáltalán túlértékeljük azokat az eredményeket, melyeket a Németbirodalom a jelenlegi világháború során az európai hadszintéren 1939. szeptember óta kiharcolt. Túlbecsüljük akkor, ha ezeket az eredményeket az egész világháború keretéből kiemelve, attól elvonatkoztatva szemléljük. Ha azonban az európai katonai eseményeket a világháborúval szoros összefüggésben nézzük, nem zárkózhatunk el azon megállapítás elől, hogy - katonai nyelven szólva - a német sikereket Európában a világháború méreteinek keretébe illesztve csak "harcászati" de nem "hadászati" jelentőségűéknek tekintjük. Már a vázolt helyzetből következtetem, hogy a német véderő a kelet európai hadszíntéren helyzetét rögzítve még folyó évben hadászati védelemre fog berendezkedni és átcsoportosulni. (Ez az arcvonal középső és északi részén folyamatban van!) Ezt kell tennie azért is, mert 1943-ban az angolszászok nagy erőkifejtésével kell számolnia a Németbirodalom hatalmi vezetése alatt álló európai szárazföld ellen, éspedig: 1./Délről, a Földközi tenger felől, a Balkánon (Görögország) és Olaszországon át, 2./Északról, Skandinávia felől, 3./ Nyugatról, Nagybritannia felől. Ezen tanulmány keretében nem lehet célom az angolszász és orosz erőkifejtések részletes méltatása. Ezeket csak nagy vonásokban érintem, annak megállapítása céljából, hogy milyen irányból milyen erők fellépésével kell mindenekelőtt számolnunk. ad 1./ Ennek alapja az északafrikai partvidék. Előfeltétele az angolszászok uralmának helyreállítása a Földközi tengeren. Minket mindenekelőtt érdekel az angolszászok erőkifejtése a Balkán félsziget felé. Mihelyt itt angolszász erők Szerbiát megközelítik, a szerbek fegyveres felkelésével kell számolnunk és így déli határunk veszélyeztetésével. 14