Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - Dobri Mária: Rájnis Józsefre emlékezünk - 250 éve született a "kőszegi poéta"

a reguláknak a melyek szerint a deákok oly kellemetesen folyó verseket szerzettek: következésképpen remélhetjük, hogy szép folyásuk lesz a magyar verseknek is, ha ugyanazon regulákhoz fogjuk alkalmaztatni, a mennyiben ez az alkalmaztatás a magyar nyelvnek tulajdonságaival nem ellenkezik."

2 1761-ben egy évig Esztergomban tanított, de rendi elöljárói Kassára küldték bölcseletet, természettudományokat tanulni. Két év után az akkor meginduló pozsonyi kis-iskolába helyezték, ahol a hely irodalmi munkásságára nagy befolyással volt. Szavaival: "ismét gyenge szellő élesztette a tüzecskét, mely bennem Leobiumban gerjedezni kezdett."

3 Az iskolát Faludi Ferenc igazgatta, kit Rájnis nagyon tisztelt, s aki költészetére hatással volt. Kedves történetet jegyzett fel önéletírásában az itt szokásos Miklós-napi köszöntéssel kapcsolatban. Szokás volt, hogy Szent Miklós napján a tanítók igazgatójukat versekkel megírt hajókkal tisztelték meg, aki ezt kis jutalommal viszonozta. Faludi azonban csak megdicsérte a verseket, ezért aztán figyelmeztették Rájnist nehogy valami vérmes reményeket tápláljon. Ő elkészítette hajóját, amelynek kormányát a reménység tartotta, s rá ezt a szellemesen célzatos verset írta: "Elkészült sokféle hajóm a régi szokásként; Hozzád is, Faludink! egy folyamodni akar, Társaim azt mondják: Ne ereszd e partnak hajódat Nincs e parton ezüst, nem terem itten arany, De te, hajócskámnak kormánytartója, Reménység Bíztatsz, hogy fényes partra, s aranyra vezetsz. Nossza tehát, indul Faludim partjára, Reménység Nagy Magyar ő; Te Magyar Versre fakadva köszöntsd, Jól tudom én, a mit kívánsz, azt nála találod, Bátor aranyt nem kapsz, ő maga tiszta arany. "

4 Elöljárói rendeletére több helyen, Győrben, Székesfehérvárott, Szatmárban tanított, s itt fejezte be 1773-ban a Magyar Helikonra Vezérlő Kalauz-t. Kiadásával azonban nem sietett, mert szó szerint vette Horatius "nonum prematur in annum" elvét, és valóban kilenc évig javítgatta munkáját. Közben Baróti Szabó Dávid mit sem tudva szerzetestársa törekvéseiről, kiadta "mértékre vett különb verseit", megelőzve őt. Ez aztán annyira bántotta Rájnist, hogy megírta "sisakos, kardos, pajzsos mentőírását", megtámadta Baróti Szabó Dávidot merész szórendjéért. Baróti Szabó viszonzásul Rájnis német származását kezdte hánytorgatni. A vita egyre jobban elvadult, s ma olvasói lehetünk az első irodalmi harcnak, az ún. "prozódiai háborúnak", amelynek központi kérdése az volt, hogy a "h" számít-e verselési szempontból, vagy sem. Rájnis két részre osztotta Kalauz-át, a Példák és a Regulák Könyvére, s mindegyiket bevezette egy öntudatos, saját értékét ismerő "előljáró beszéd"-del, hogy milyen céllal, kinek szánja művét: "Félre! félre tudatlanak! félre ti-is félszeg Magyarkák! térjetek-ki az útból! ne-is kérdezkedjetek: honnan? vagy, hová? - gyömbért viszek; nem néktek való. Ti hozzátok, o Hazánknak diszei! tudós Magyarok! ti hozzátok folyamodik e könyvetském; fogadjátok kegyes tekéntettel! - Most, ha vala8