Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

MŰHELY - Boriska István: Egy tősgyökeres kőszegi: Takáts Géza

sú tudós, aki 1928-ban kiadta a máig is legjobb zsebkalauzát Kőszegről, amely alapja lett a Szövényi-féle kalauzoknak is. O a szerzője Kőszeg máig is érvényes legkitűnőbb történetstatisztikai tanulmányainak is. Nem csoda, ha az ifjú rokon ismeretei egyfelől kiszélesedtek, másfelől történtei szempontból kellően szilárd alapozást kaptak szülőföldjére vonatkozóan is. Szemléletére, direkt történelmi látásmódjára a Fasori gimnázium két történelemtanára a szepességi Koch István historizáló stílusa és a kemenesmagasi születésű Jánosi István módszeressége lényegük szerint is különbözőképpen hatott A legnagyobb elismeréssel azonban mégis magyar tanáráról, a szentgotthárdi születésű Kerecsényi Dezsőrőí nyilatkozik, aki 1928-1938 között tanárkodott a budapesti evangélikus gimnáziumban. "Igazi europér és nagy tudós, de legalább akkora pedagógusegyéniség volt Kerecsényi Dezső - emlékezik rá a tanítvány. Egyszer dolgozatot íratott arról, hogy miként képzeljük el az életet. Én ebben a dolgozatban a közösségi életre voksoltam. Sohase felejtem el. Visszakaptuk a dolgozatot, amelyre Kerecsényi tanár úr, ha jól emlékszem Voltaire-t idézve azt írta: Semmire sem vagyunk jók, hacsak magunknak vagyunk jók.. De azt sem lehet elfelejteni, hogy mennyire vigyázott a teljesítményünkre is. Mint osztályfőnök nem engedte, hogy az érettségi előtti utolsó napon tanuljunk. Berendelt valamennyiünket és együtt mentünk a Sashegyre kirándulni." Takáts Géza érthető és leplezetlen szimpátiával beszél az árvaházból hozott közösségi tapasztalatokról és a Fasori gimnáziumban egykor uralkodó demokratikus szellemről. A tanári szigor éppúgy vonatkozott a miniszterelnök Bethlen István gyámfiaira, mint bárki másra. Az igazgatót a tantestület választotta. Az odajáró gazdag zsidógyerekeknek eszük ágába sem jutott lenézni árvaházi társaikat. Egy életre szóló emberi tanulsággal hagyta el 1934-ben az érettségi után Takáts Géza is az alma matert, amelynek ismételt megnyitását 1989 őszén maga is nagy lelkesedéssel fogadta. Az iskola könyvtárát saját könyvtárának állományából gazdagította és személyesen is részt vett a meghívottak közt mint öregdiák a jubileumi ünnepségeken. A katonaságot és a háborús éveket kivéve tulajdonképpen egész életét Kőszeghez, azon belül is egyetlen üzemi kollektívához kötötte. A LATEX Kőszegi Bútorszövetgyáráról van szó, amelyet 1928-ban alapítottak közkereseti társaságként "Magyar Agyterítő és Bútorszövetgyár Czeke és Hohenberg" cégelnevezéssel. 1939-ben részvénytársaságként működött tovább, amelyet azután 1948-ban államosítottak. Takáts Géza 1936-ban lépett be ebbe az üzembe és mint annak osztályvezetője ment nyugdíjba 1976-ban. Könnyen kiszámítható, hogy hány esztendőt látott a gyár történetének ama fél évszázadából, amelynek összefoglalására 1978-ban vállalkozott /lakáts Géza: Mozaikok a Lakástextil Vállalat Kőszegi Butorszövetgyárának életéből: 1928-1977, Kőszeg, 112.o./. Valójában ideális megoldást talált személyében a gyár akkori igazgatója, Szapor Kálmán, amikor erre felkérte. A szakmát belülről ismerő, mindig kollektívában gondolkozó és érző, a gyártörténet úgyszólván egész periódusát személyesen is megélő egykori tervosztályvezető mindenképpen a legkiválóbb alanya lett ennek a gyártörténeti históriának. Ráadásul Kőszeg városa közéletében 1958-1980 között olyan vezető testületek tagja volt, ahonnan a legfontosabb helyi település- és iparfejlesztés kérdéseit egész közelről szemlélhette, s ha kellett alkotó módon foglalkozhatott velük. Tehát kellő rálátással rendelkezett írása tárgyára vonatkozóan is. Valahogy úgy, 31