Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

MŰHELY - Boriska István: Egy tősgyökeres kőszegi: Takáts Géza

ahogy szülővárosát is kezelte mindig. Nagy vonzalommal és hűséggel, de a már az ifjúkorban magáévá tett kívülről való szemlélés tárgyilagosságával együtt. Számtalanszor tapasztaltam, milyen jó társalgó, anekdotázó. S milyen jól emlékszik a részletekre is, milyen kedvvel képes visszaadni mindezt. Egykori üzemétől ma sem szakadt el. Ma is rendszeresen visszatérő érdeklődője egykori kollektívája sorsának is. Olykor a külföldi kapcsolatok tolmácsaként. S minthogy számára a termelés főszereplője mindig az ember volt, ezért nagy kedvvel fogott hozzá a gyártörténet eme emberi aspektusának megírásához. Mégha csak villanásokra is, de egyszeribe élővé lehet ezzel varázsolni egy-egy egész korszakot. Valamiképpen ez a Kerecsényi tanár úr által idézett voltaire-i mondás kísérte végig egész életét. S valóban, a közösségre nevelődött ember súlypontja sem önmagán belül található. Ez jellemezte magánéletét, hivatását és közéleti tevékenységét is. Ez emelte ki mély válságából is, amikor pár esztendővel ezelőtt elvesztette feleségét. De szívesen tölti idejét Balatonfüreden és Sopronban is két leánya családja körében és természetesen unokái között. Most újra ír. Egyre rendszeresebben az újra indult Kőszeg és Vidéke hasábjain is. Igazán itt Kőszegen érzi otthon magát. Hazatértében talán most is mindig megdobban a szíve. IRODALOM 1. Bariska István: Takáts Géza: Mozaikok a Lakástextil Vállalat Kőszegi Bútorszövetgyárának életéből. = Honismeret, 198+1. 3.sz. 55-56.p. 2. Vasi Honismereti Kislexikon I. = Vasi Honismereti Közlemények, 1985.l-2.sz

. 175.p. 3. Bariska István: "Világéletemben közösségi ember voltam.." Csak szélsőségektől mentesen /Beszélgetés Takáts Gézával/ = Kőszeg és Vidéke, 1989.4.sz.2.p. 32