Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

Boriska István: A hűség és a lelkierő óriása: Mikes Kelemen (1690-1761)

BARISKA ISTVÁN A HŰSÉG ÉS A LELKIERŐ ÓRIÁSA: MIKES KELEMEN /1690-1761/ Meg kell vallanom, régi csodálója vagyok Mikes Kelemennek, ennek a legnagyobb magányra ítélt magyar embernek, ennek a nagy magyar írónak. Találkozásaimat nehéz lenne ehelyütt mind elmesélni. Mert "leveleihez" állandóan vissza kell térni. Erőmerítésre, megemberesedésre, megszépülésre. 1977-ben egy ideiglenesen Egerben dolgozó barátom hívására Egerbe utaztam. Akkor még csak reméltem, hogy Mikessel újra lészen találkozásom. Mert egy szombathelyi fiúnak valahogy igy illik. Találkozni Egerben azzal a kézirattal, amely éppen kétszáz évvel ezelőtt, 1790-ben került haza első kiadójához, Kultsár Istvánhoz, aki 1794-ben Szombathelyen rendezte sajtó alá a szépszavú levelező művét. De itt Egerben, a líceum könyvtárában láttam először és utoljára Mikes Kelemen "Törökországi levelek" c. leveleskönyve eredeti kéziratát. S noha számos ősnyomtatványt, kéziratot és ritkaságot őriznek a líceum bibliotékájában, de a legbüszkébbek mégis a Mikes-kéziratra voltak a helyiek is. Nem csodálom. Gsak álltam az üvegszekrény előtt és szólni sem tudtam. Éreztem, nem szakadhatok el tőle. Ezért megrendeltem az egész kézirat xeroxmásolatát a kőszegi levéltárnak. Hiszen nem tudtam neki ellenállni. Ezzel ki is vívtam az anyaintézet, a Vas Megyei Levéltár akkori igazgatójának haragját. Nagy ügyet nem csinált ugyan belőle, de a szóbeli figyelmeztetés nem maradhatott el. Kár, hogy még csak meg sem tekintette a Mikes-másolatot. Olyan volt ez, mintha a rodostói nagy írástudót tagadta volna meg. Nekem azóta is legkedvesebb a másolatgyűjtemények között. Olvasom Szerb Antalt. Azt, amit Mikesről írt a Magyar irodalom történetében: "Mindig székelynek mondta magát, és nem magyarnak". Az oly szellemes és szikrázó tudású Szerb itt azonban tévedett. Főleg abban, hogy a háromszéki Mikes nyelvében csak a keleti-erdélyi, azaz a székely sajátosságot vette észre. így aztán nem figyelt arra az egyénitett rétegre, amely az író nyelvét az északkeleti stílussal is rokonította, azaz az Erdélyben kialakult irodalmival. Ebben tehát Benkő Lórándnak és a Mikes-kutató Hopp Lajosnak van igaza. Hiszen ez volt többek között a magyar szépprózai eszmény egyik forrása a legnagyobbak ajkán. "Fordításait - folytatta Szerb - székely nyelvre fordította". A mikesi nyelv azonban a magyar irodalmi nyelvnek nem kizáró, hanem kiegészítő eleme. A Háromszék megyében, Zágonban született Mikes Kelemennek az idén nagy jubileuma van. Születésének 300. évfordulójára emlékezünk. Egy olyan kiemelkedő iró-személyiségre, aki maga is páratlan életművet hozott létre egy műfajban. Noha ezt az irodalom fiktív vagy irodalmi levélnek nevezi - tegyük hozzá joggal -, nekem a műfajkritikai szemponton túl Mikesben mégis az a fontos, ahogy ő ebben a műfajban rátalált a túlélés számára egyetlen lehetséges változatára: a levélforma nyújtotta társas viszonyra, a másik emberre, amely nélkül az én-tudat tragikus összeomlása elkerülhetetlen. Mikes sorsa ugyan nem irigylésre méltó, de az a mód, ahogy ezen felül tudott emelkedni, az az. Az üzenet írója. Azzá tette a száműzetés. Tulajdonképpen konfliktusok sorozata árán lett Mikes-jelenség. A thökölyánus apa kivégzése után Bethlen Farkas leánya, gróf Mikes Mihályné pártfogása alá került. Tíz évesen 1