Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Fülöp László: Egy elfeledett természeti emlékről, egy kútról

Mint látjuk, a hegyet magáról a kútról nevezték el, tehát megléte jóval előbbi lehetett, mint a hegy szőlővel történt betelepítése. A legpontosabb leírását jóval később kapjuk. Részletesen Ernecz István

2 mutatja be, aki a város első monográfiáját írta 1864-ben. A kúttal kapcsolatos leírása azért érdekes, és hitelesnek elfogadható, mivel maga sárvári születésű

3 és lakos/' Ezen kívül 1841—1856 között sitkei plébános volt. (Hivatalából egyházi intézkedéssel elmozdították, 1856—72 között Sárvárott élt, majd reaktiválták, utána Egyházashollóson működött haláláig.)

5 Mint írja „ .. . hetenként többször is ezen kút mellett a szomszid két községek között utazván, nem csak megtekintette a kút vizének mikénti állását, hanem megmérvén azt rendes naplójába 23. évekig bejegyezte.. ."

5 (Dr. Göndöcs László esperes, sitkei plébános szíves közlése alapján a napló meglétéről nincs tudomásunk.) Ernecz a kutat (forrást) „csoda kút'-nak nevezi, mivel „drágaságban belőlle a víz bőven kifoly... Ha pedig olcsóság van az országban, a víz forrás is a hegység útjában kiapad és teljesen kiszáradván, helye meg sem ismerhető, így a kút víz is leszáll egészen a kút fundametumáig aszerint, hogy föllülről apadáskor a fundamentumot teljesen meg lehet látni."

7 A 17. század közepén Szent kútnak nevezett forrást a katolikus plébános csodakútként írja le. Az ott élők megfigyelése szerint vízhozama a korabeli árakkal van összefüggésben. Hosszasan lehetne elemezni a kút elé tett szent vagy csoda előtagú jelzőt, amely a nép hosszú évekig tartó megfigyelésén és a vízmennyiségen alapult. Ügy vélem, nem ez a lényeg, s nem kereshetünk összefüggést a közelében épült kápolna jelenlétével sem. Hisz e dombok közt eredő forrás vízbősége magyarázható a földrétegek mozgásával, az előző és az évi csapadékmennyiséggel, a Herpenyő és a Rába vízének állásával stb. Inkább maga a kút a lényeges, amely ellátta ivóvízzel a Hegy lakóit. A forráskút az 1834-ben épített Sárvár—Celldömölk közti kőút elkészítése előtt a jelenlegi út ÉK-i oldalán volt. Magát a helyet később „Kútszer hegy"-nek (ma is Kút-szérhégy)

8 a bevezető út kapuját Kútszer hegy kapunak nevezték (ma már nem lokalizálható), ez volt a hegység kapuja, mellette fakereszt. (Ernecz oly pontosan írja le a Hegyközség hegyeit, kapuit, kútjait — apjának is volt itt szőlőbirtoka és kútja —, hogy adatait hitelesnek tekinthetjük.) A kút méreteit is olvashatjuk a város első történetírójának tollából: mélysége 5 öl körüli (kb. 948 cm), szélességének átmérője 3 l

fa láb (kb. 107 cm)

9

. A kút terméskővel volt kirakva, vize átfolyt az ország kövezetén, majd egy másik forráshely vízével egyesülve mintegy arasznyi mély csatornában az országút mellett a Herpenyő vízébe torkollt. A kút valamikor közterületen volt, azaz a hegységé volt, szabadon használhatta bárki. Jelenleg a Sárvár—Keszthely (84. számú) közötti főút mentén találjuk az említett kutat, a Kálvária kápolnától tovább haladva ott, ahol a Celli útból kiágazik a Pohárszárogató (pontosabban az elágazástól 40—50 méternyire, talán magántelken (?), az első ház előtt). Külseje is eléggé megváltozott, hisz 90x90 centiméteres kávát kapott, átalakították kerekes kúttá. A gyümölcsfák és a kukorica közt észrevétlenül búvik meg. Mivel le van lakatolva, pontosan nem megállapíthatók a méretei (kb. 7 méter mély, amelyből 6 m lehet a víz), terméskő kirakása jól látható. Ma már csak holt kút, nem folyik ki, hűvös forrásvízével nem enyhíti sem az ott élők, sem a kirándulók szomját. Megközelítése nehéz, hisz az emelkedőn az autósnak nincs parkolási lehetősége, ugyanakkor nem is közterületen áll. Századunkban az ott élő idősebb emberek

10 Farkas-kútnak ismerik. Az elnevezés okát nem sikerült pontosan kiderítenem, elbeszélésük szerint tán a kút 75