Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Fülöp László: Egy elfeledett természeti emlékről, egy kútról

melletti lakó vezetékneve, esetleg valamikor idáig lenyúló (?) Farkas-erdő nevében kereshető az indíték. A megkérdezett két legidősebb hegyközségi lakó szerint a kút mellett élő Farkas családot „Kúti Farkas"-nak hívták az ismerősök. Gyermekkori emlékeiket idézik; úgy hallották ez volt az első és közös kút a Hegyben, mégpedig olyan, amelyből a víz állandóan kifolyt. Folyása mentén a talaj, sőt az út is posványos, mocsaras volt. A lovakat „mek köllött csapnyi", hogy azon át tudják húzni a szekeret. Az asszonyok, az egész Hegyen, innen hordták a vizet fejükön meg sajtárakban. Mivel még a század elején is nagyon kevés kút volt a mai Hegyközségben, mindenki onnan vitte családja számára az ivóvizet. Ernecz 1864-ben ugyanígy faggatta a „70 éves becsületes öregeket", mint ahogy én most. Szerintük is, a maiak szerint is a kút „ember emlékezetet túlhaladó időtől fogva létez". Hogy miért nevezték Szentkútnak, Csodakútnak, írásos dokumentumok híján ma már csak találgatunk, de eldönteni nem tudjuk az elnevezés valódi indítékát. Egy biztos, hogy a jó és természetes ivóvíz mindig nagy kincs volt, főként, ha forgalmas és könnyen elérhető helyen volt található. Ernecz említést tesz a forrás híréről, amelyet más megyékben is ismertek: „Somogy megyéből utazó fuvarosok itten a csodakútnál megállanak és víz magasságát sinórral meg mérik, vagy ostorral, korbáccsal, és hazatérvén az otthon levő öregeknek a hírt megviszik, miként áll a víz a Sárvári hegy közötti kútban."

11 20. századi világunkban egy kút nem nagy dolog, de ha belegondolunk elődeink több száz évvel ezelőtti, mindennapi életébe, megértjük, hogy éltető vizével mekkora érték lehetett. Ahogy őrizzük tulajdonneveink között a régi eseményneveket, mindegy, hogy megtörtént avagy elképzelt eseményhez kapcsolódnak-e, úgy kellene megóvni az ilyen apró, létszükségletet kielégítő tárgyainkat is. A kút megérdemelné a kikotrást, a régi leírások (esetleges fényképek) alapján az eredeti állapotba történő visszaállítást. Ha kell, legyen erének újra arasznyi csatorna, folyjon át az úton! Mindenekelőtt védetté kellene nyilvánítani e természeti emléket, e különleges forrást. S ha a körülötte levő kis szabad területre, az új foglalatból csordogáló forrás köré építenének egy kis pihenőt néhány asztallal, paddal, akkor a hangulatos helyen a kút vize ugyanúgy olthatná szomjunkat, mint elődeinkét. JEGYZETEK 1. II. 76. 6. 1. 1660. 13. lap és II. 76. 6. 2. 1669. 21. lap 2. Sárvár. Szabadalmazott magyar város. „Oppidum Sárvár". 1864. Ld. Honismereti Híradó, Sárvár, 1974. V. 2. 49—50. p. 3. Született: Sárvárott: 1817. jún. 15. Ignatus, apja Sigismundus Ernetz, (anyja) Anna Perger. — Keresztelési anyakönyv V. kötet 246. p. 13. sor. 4. Lakása a mai Árpád utca 11. Az 1853-as úrbéri térképen a 121. számú ház. 5. Szenttamási Babos Lajos: A sárvárvidéki körjegyzőség története, Dunántúli Szemle 1943. 193. és Dr. Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története, Szhely, 1935. III. 83. 6. Ernecz: i. m. 50. p. 7. Ernecz: i. m. 49—50. p. 8. Vas megye földrajzi nevei. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szhely, 1982. 244. p. 9. Ernecz: i. m. 50. p. 10. Adatközlők: Kiss József, szül. 1913. Pohárszárogató és Németh Istvánné, szül. 1913. Pohárszárogató. 11. Ernecz: i. m. 50. p. 76