Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Szerdahelyi Pál: A körmendi és a muravidéki szlovén evangélikusok kapcsolatának története

ledkezett meg az ugyancsak szegény, de tehetséges, magyar anyanyelvű hegyháti gyerekekről sem! Az is példamutató, ahogyan előnyt biztosít alapítványában a tanítócsaládok tehetséges gyermekei számára is. A körmendi egyházközség levéltárában sikerült nyomára bukkanni és nyomon követni az Alapítvány sorsát is. A jegyzőkönyvek (protocollumok) arról tanúskodnak, hogy az Alapítvány rendeltetésszerű és igazságos, minden részrehajlástól mentes felhasználását mennyire komolyan és lelkiismeretesen ellenőrizték, mégpedig minden esztendőben, tehát rendszeresen. Két ilyen iratból idé zek. Az egyik protocollumban

16 olvashatjuk a következőket: „A visitatio alkalmából a következendők vétettek vizsgálat és végezés alá: 1. kérdés: támasztatott a localis Inspector Ur által az iránt, hogy a körmendi iskolában tanuló Vandalus Ifjak számára hagyott Gombocz Miklós fundatiojának, melly a Preductio óta 709 Forint 21 Krajczárokra szállott Interesse, esztendőnként hová fordíttatott? Válasz: Minthogy az előadottakból az tetszett ki, hogy az esztendei 42 Forint 21 Krajczárok Interessbül a Vandalus Ifjak számára tsak 34 Forint, a többi pedig más végekre fordéttatott, az pedig a Testans [végrendelkező] akaratjával, mellyet megszegni, vagy változtatni tilalmas, meg nem egyez. Azért mostan a jövendő időkben mindenkor állandós megtartás végett elhatároztatott: hogy a 42 Forint 54 Krajczár Interesse, ha négy vagy több vandalus tanulók lesznek a körmendi evangelica iskolában, közülük a négy szorgalmatosabb és jobb erkölcsűre egyaránt osztattassék, ha pedig annyi nem lenne, valahány vandalus ifjú lesz, mindannyinak egy-egy negyedrész adattassák, a többi negyed részek pedig az azon iskolában tanuló Hegyháti ifjakra osztattassék." A másik protocollum hat évvel később

17 enged bepillantást az Alapítvány sorsába. „A Gombocz-alapítványi hagyomány restáns interessét [fennmaradó kamatját] mentől előbb fizessék meg, és minden része, t. i. templom, iskola és a Vandalus Deákok Járandóságai a már ismeretes rend szerint intéztessenek." Ebből kitűnik, hogy nem csupán a helyi gyülekezetnek, hanem a senioratusnak (egyházmegyének) és a superintendensnek (püspöknek) is gondja volt arra, hogy a Körmenden tanuló szlovén és hegyháti evangélikus diákok a számukra létesített alapítványból a nekik járó évi segélyt rendszeresen és pontosan, hiánytalanul megkaphassák. Egyébként az alapítvány sorsát egészen az első világháború kitöréséig nyomon követhetjük. Ez a tény arra utal, hogy jól bevált és kitűnően funkcionált száztíz éven át. S ez bizony nagy idő egy kisebb jelentőségű, helyi alapítvány életében, ha szolgálatát több mint egy évszázadon keresztül betölti! Minden bizonnyal még tovább is fennmaradt volna, ha nem jön közbe az első világháború, s az azt követő trianoni döntés, mely leszakította a Muravidéket is Magyarország testéből. Kapcsolataink a közelmúltban és a jelenben A körmendi és a muravidéki evangélikusok közötti, több évszázados jó kapcsolatokat tehát szétszakította hosszú évtizedekre a trianoni békediktátum. A két világháború közötti magyar és jugoszláv irredenta, nacionalista-soviniszta politika pedig mérhetetlen kárára volt kapcsolatainknak. Az évszázadok során megélt testvéri viszony ugyan nem romlott meg, de nem is lehetett visszaállítani. Egyszerűen nem tudtuk megfogni egymás kezét, mert az országhatárok szétválasztottak és hermetikusan elzártak bennünket egymástól. Különösen 49