Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)
2. szám - KÖNYVESPOLC - Rácskay Jenő: Vas megye közigazgatási beosztása 1945-ben
KÖNYVESPOLC VAS MEGYE KÖZIGAZGATÁSI BEOSZTÁSA 1945-1987 SZOMBATHELY, 1988. 367 p. A helyi könyvkiadásban leginkább az anyagiak hiányában leggyakrabban rossz papírminőségű, fűzött könyvecskék jelennek meg. Gyakran a gyenge külsőségek alapvetően rontják a tartalom hatását. A „Vas megye közigazgatási beosztása" című kötet ezzel szemben külső megjelenésében impozáns, egészvászon kötése, kitűnő papírminősége, borítólapja olyan tartalmat sejtet, amiért érdemes ezt a kötetet kézbe venni. A mű három szerzője fáradságot nem kímélve az archívumok, levéltárak mélyén nyugvó tekintélyes mennyiségű anyag átnézése, felhasználása után állította össze ezt a kötetet. A több mint háromszázötven oldalnyi terjedelmű művet a szerzők négy fejezetre osztották: az első fejezet a megye közigazgatási beosztását és vezetőit mutatja be 1945—87 között, a második fejezet a megszűnt járások igazgatási beosztásának változását és tisztségviselőit sorolja fel 1945—1983 között. A harmadik fejezet a városok jogállását és igazgatási beosztásuk változásait tárja elénk. Az utolsó, negyedik fejezet pedig a községekkel teszi ugyanezt. A kötetet színes és fekete-fehér képanyag, valamint az igazgatási változásokat bemutató térképvázlatok is gazdagítják. A kötet használhatóságát részletes helység- és névmutató könnyíti. A jelentős erényeket felvonultató kötetben a hiányosságok mellett több jelentős hibát is felfedezhetünk. Az első hiba a kötet egyébként elegáns és szemrevaló borítólapján is látható. Vas megye történeti címerére egy valószínűleg a két világháború között készült címerábrázolás hibáit továbbvíve a megye címerállatának, a struccnak a szájába patkó helyett kardot helyezett. A másik gond a megye városainak felszabaduláskor, jogállása körül keresendő. Szombathely és Kaposvár megyei városok az 1942 (XXIII te.) értelmében, a két város fejlettségére, kerületi központi jellegére való tekintettel törvényhatósági jogot kaptak. Így a kötet szerzőinek hibás az az állítása, hogy a megyében a íelszabaduláskor két megyei város Szombathely és Kőszeg találtatott. Ezt a törvényhatósági jogot erősíti meg a felszabadulás után az, hogy Safrankó Emánuel főispánt Rajk László belügyminiszter Szombathely város főispánjává is kinevezte. Csak törvényhatósági jogú városok élén állt főispán, a megyei városokat a polgármester irányította. A hibák mellett néhány elgondolkoztató kérdés is felvethető a művel kapcsolatban. Vajon nem kellett volna inkább a megye városainak jelenlegi, csak a 70-es évek óta használt, heraldikailag támadható és a jelenlegi állapotok szerint nem is hosszúéletű címerei mellett a régi, évszázados címereket is bemutatni? A mű szakszerűségét, pontosságát nem kérdőjelezhetjük meg, de ezt a kötetet nem lehetett volná történész, helytörténész lektorálása nélkül kiadni. 84