Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Farkas Imre: Népszokások Jánosházán a századforduló körül

nak: alma, dió, cukorka, esetleg narancs, vagy valami meglepetés játék formájában. Azután kikérdezi a gyermekeket egész évi magatartásukról, előmenetelükről, esetleg egyik-másik gyermeknek intést ad hibáinak kijavítására. Aztán nagy kedvesen szétosztja magával hozott ajándékait az örvendező, vagy megszeppenő gyermekeknek. Betlehemesek Falun kedves tréfás jelenetekkel idézik fel Jézus születéséről szóló történetet. A kis Jézus istállóban látta meg a napvilágot, a júdeai Betlehemben. Anyja pólyába takarta és jászolba fektette. A hűvös éjszakában barmok lehelték a meleget az újszülöttre. Kétezer éve ünneplik meg az emberek ezt a napot, december 24-ét. Ennek emléke a betlehemezés is. Gyermekek járnak karácsony előtti hetekben házról házra betlehemezni. Az egyik kezében tartva és nyakába akasztva visz egy kis templomocskát, amit többnyire maguk csinálnak papírból szépen kicifrázva. Benne égő gyertya világít, kis alakok: a gyermek Jézus, anyja Mária, apja József, körülöttük bárányok. Ezeket papírból, fából, vattából vagy készen vett babákból állítják össze. Tulajdonképpen azt a betlehemi istállót jelképezi, ahol Jézuska született és jászolban feküdt. A betlehemesek körülállva adják elő mondókajukat. Az egyik neve öreg, szakálla szőrös, bundában, prémsapkában, csörgős bottal. Néhányan a pásztorok bőrbekecsben, csörgős botokkal. Ismét mások angyaloknak öltöznek, cifra papír süvegben, fehér inget húznak ruhájukra. Így aztán el is indulhat a kis csapat. Bekopognak az első ház ajtaján, hogy szabad-e betlehemezni? Ha azt mondják: szabad, bemennek nagy énekszóval: Mennyből az angyal c. énekkel. Az öreg nagy szakállú pásztor még kint marad. Pásztor: Gyere be öreg! Kiszól az ajtón, öreg: Kikiri bajtársak, tik idebe esztek isztok, Énrólam meg elfeledkeztek. Pásztor: Se nem eszünk, se nem iszunk, csak a csontokat szopogatjuk. Másik: Az első tál étel egy csirke visítás, a másik pedig üres kocsi-zörgés. Pásztor: A harmadik pedig vénasszony nyöszörgés. Mindnyájan leheverednek a földre. Kis ideig csend van. Egyik pásztor: (felülve) Hol jártam, hol nem, sós tenger mellett, ott láttam egy kecskét, hatvan gidát ellett. öreg: (felkönyökölve) Kikiri bajtársaim de elaludtatok, engem szegény juhászt magamra hagytatok. A pásztorok mind felkelnek, körbejárnak az öreg körül, csörgős botjukkal ütögetik a földet és énekelnek: 62 1