Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Farkas Imre: Népszokások Jánosházán a századforduló körül

Májusfaállítás A tavaszt ős idők óta ünnepséggel köszöntik az emberek. Tarka virágokkal van tele minden, legyen hát még tarkább a világ! Zöldellnek a fák, legyen hát még több zöld fa mindenütt. Szép május elseji hajnalban a leányok, vagy elöljárók udvarába vagy házuk elé szép felvirágzott, szalagokkal, borosüveggel díszített magas, karcsú fák kerülnek titokzatos módon. Igazában májusfát a legkedvesebb lánynak a legkedvesebb fiú állítja ma is, sajnos egyre kevesebben. A májusfa általában a hó végén marad a helyén. Május utolsó napján a fát körültáncolják, lányok, legények, utána a májusfa tulajdonosának kontójára még sokáig vigadoznak, mulatoznak a májusfaállítók és a kedvelt leány és barátnői. Szüreti felvonulás Október hónapban. A szüret nincs naphoz kötve, hanem vidékenként, meg az időjárás szerint tartják. Jánosházán, illetve határában régebben több gazdának is volt szőlője, de nem volt igazi borvidék, de szüreti felvonulást, utána pedig szüreti mulatságot, azért meg szokták tartani. A szüreti felvonulás a következőképpen szokott lefolyni: A körtélyesi gazdaságtól hosszú szarvú szilaj ökrökkel vontatott 5—6 hosszú szekéren felfordított hordókon szőlőre vigyáztak a pártás, nemzeti szalaggal díszített, magyar-ruhás csőszlányok, fakanállal a kezükben. A bíró és biróné szamárkordén mentek előttük. A pőregatyás csikósok hada kísérte a szekereket. Egyik szekéren cigányzenekar játszott víg dalokat. Jelmezbe öltözött legények, drótostót víg mókáikkal szórakoztatták a tömeget, amely kísérte a felvonulást. A menetbe tartoztak a feldíszített kerékpárosok is. Az ügyeskedők: legények, drótostót, a szekereken csőszlányok által árkus szemmel vigyázott szőlőt lopni igyekeztek. Akiket rajtakaptak, főzőkanalaikkal ujjúkra koppintottak, akiknek a bíró által meghatározott büntetést fizettek. A csikósok ostor durrogása, móka, jókedv, és a cigányzene víg hangjai mellett történt a felvonulás. Az előre elkészített udvari sátrakhoz (rendszerint vendéglő, vagy rendező ifjúsági egyesület udvarán), ahol kivilágos virradatig folyt a szüreti mulatság, a tánc, a vigalom. Mikulás Valamikor régen, sok-sok száz évvel ezelőtt élt Itáliában egy Miklós nevű püspök. Nem tudni pontosan mikor élt, s hogy melyik esztendőben halt meg, csak annyit tudunk, hogy december 6-án. A legenda szerint ez a Miklós püspök egyszer úgy ajándékozta meg egy szegény család három leányát, hogy éjjel pénzt dobott be az ablakon. Innen eredt az a szokás, hogy Miklós napra virradóra a szülők megajándékozták gyermekeiket: a gyermekek este az ablakba teszik fényesre tisztított cipőiket, s reggelre ott az ajándék, édesség, gyümölcs. Miklós püspök neve később Mikulássá alakult, ajándékát pedig a szülők és a rokonok adják. A gyermekek szívesen játszák végig e kedves történetet. A mai nyelven már télapónak ismert ajándékosztó, ajándékhozó Mikulást. Persze ma is, a múltban pedig méginkább előfordult, hogy a Mikulás bácsi személyében is megjelenik a maga jelmezében: kifordított báránybéléses, kucsmás, hosszú szakállú, nagy botjával, esetleg vékony vesszőből álló virgácsával, a hátán puttonyával, amelyben a gyermekeknek hozott ajándékok van61