Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Farkas Imre: Népszokások Jánosházán a századforduló körül

gyed nyolcra.) Ha épület volt is, nem volt mivel fűteni. A tanulók naponta vittek magukkal pár darab fát, amivel maguk fűtöttek. Meleg ruhája, cipője sem volt minden gyereknek. Előfordult, hogy a gyermekek egész télen ki sem bújtak a házból. Még gyakoribb eset volt az, hogy a családnak közös cipője volt és a gyermek a testvére, vagy szülője cipőjében (bakancsában) vagy csizmájában mehetett az iskolába. A tanító, „a mester" igyekezett kedvet csinálni az iskolához, azért ő küldte a balázsoló gyermekeket a többiekhez, hogy a régi tréfás játékkal bemutassák a tanulnivalőkat. Az adományokból neki is járt, mert bizony ő is szűkösen volt ellátva. A, a, a ma vagyon Balázs napja, melyben diáknak lábai iáncot járnak A, a, a, ma vagyon Balázs napja. Bé, bé, bé iskolába menjünk bé szüleinknek Ötömére, tanítónknak kedvére, Bé, bé, bé iskolába menjünk bé. Ku, ku, ku, a kokas kukorékul szeretem a taréját, jó metélttel a nyakát, ku, ku, ku, többé nem kukorékul. Húsvéti népszokások A húsvét előtti nagyböjtben, de különösen nagyhét péntekén a régi világban is böjtölni kellett. De az ünnep meghozta a várva várt sonkát. A húsvéti sonka szokása még városokban is elterjedt. Húsvétkor a keresztény hívők Jézus feltámadását ünneplik. A természet is újjá éled ilyenkor, a rétek zöldellnek, arnit ősszel elvetettek, kezd kihajtani. A virágok is nyiladoznak itt-ott, igazán feltámadni látszik minden. Rügyező zöld ágakat (barkát) Jaoznak a fiatalok az erdőről és díszítik velük a lakásukat. Szokás volt a barka ágakat az eresz alá dugni, hogy ezzel elkerüljék a ház villámcsapását. De játszottak is vele, amikor is 2 feltartja az ágat kapuként, a többi sorban összefogődszkodva bújik alatta, majd a sor másik fele tart kaput, s közben énekelnek: Bújj, bújj zöld ág c. játék is így indult országhódító útjára. Locsolás Húsvéthétfőn, vagy ahogy a régi öregek nevezték: vízbevető hétfőn, most is locsolkodnak a fiúk. Régebben a nagy fiúk, legények locsolták meg a lányokat, gyakran nem éppen locsolták, hanem vödörrel öntözték le. Mint tavaszi eső a növényeket, felfrissítette volna a lányokat a víz, ha nem lett volna túl sok belőle. Bizony előfordult, hogy egy-egy gyengébb kislány súlyosan megfázott a korai tavaszi hűvösben. Azért akarták megváltani magukat piros tojással, de hiába! A szagos kölnivíz már kellemesebb és főleg nem hideg. A locsolkodó fiatalokat rendszerint likőrrel, vagy pálinkával, no meg piros tojással, vagy húsvéti sonkával is meg-megkínálták a lányos házaknál. 60