Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: A krónikaírás helyzete Vas megyében

szeg, Chernelházadainonya, Uraiújfalu, Egervölgy, Nyögér, Vasvár, Nemeskolta, Szeleste, Pecöl, ÍKám, Tampaládony, Balozsameggyes. Ha ezeket a „krónikákat" átvizsgáljuk, egy-két kivételtől eltekintve, semmi mást nem kapunk, [minit a falu felszabadulásának történetét és az akkor még töretlennek hitt szocialista fejlődés faluban felmutatható megvalósulásának leírását. Nem valósult meg tehát az az elképzelés, hogy a „krónika ne csak a dicsőség könyve, hanem a valóságos élet őszinte és hű tükre legyen". Méltatlan dolog volna azonban e szomorú tények láttán a hajdani krónikaírókon elverni a port, hiszen mindez csak melléktünete annak a súlyos kánnak, amelyet manapság az „aprófalvak elsorvasztása" néven szoktunk csak emlegetni. Az iskolakörzetesítési program, és az a településfejlesztési kormányprogram, amely „szerep nélküli"-vé degradált sok vasi falut, száműzte azokat az értelmiségieket, akik krónikaírók ént esetleg szóba jöhettek volna. Szempontunkból azonban éppen az a lenagyobb probléma, hogy a kampányszerűen elindított krónikaíratáskor éppen a lényeget nem sikerült megértetni a falvak vezetőivel, azt, hogy a falukrónikaírás rendszeres, napról napra végzett tevékenység. Ha tehát azt akarjuk, hogy krónikánk legyen, olyan embert kell keresnünk, aki ezt nemcsak képes, hanem hajlandó is végezni. Vas megyében vannak falukrónikák, ezek azonban szubjektív indíttatásúak, nincs közük a kampánymunkákhoz. Pomogyi József nagygeresdi, Danko-» vits Ferenc rábafüzesi és Ments Sándor mesterházi falukrónikái méltó társai lehetnek az országosan híres kalocsai, monoki falukróniikáknak. A nagygeresdi falukrónikát 1988 márciusában falugyűlésen mutatták be a település lakosságának. A bemutató sikere egyértelműen (bizonyította, hogy a falukrónika fontos szerepet tölthet be a lakosság identitás érzésében. Szembesülhet nemcsak a régi időkkel, hanem azzal a közelmúlttal ds, amely a saját életük része volt és hozzászólásaikkal esetleges kiegészítéseikkel maguk is krónikaíróvá válhatnak. A falukrónikaírást sokan szubjektív műfajnak tartják, nem is ok nélkül. Még olyan feltételezések is elterjedtek, hogy a krónikaírók valójában két krónikát írnak, egy hivatalosat, olyat amilyet a megrendelők elvárnak tőlük, és ami aztán „dicsőségkönyvként" szerepelhet, és egy „maszek" krónikát, (amely a valódi történéseket tartalmazza. Ilyen kettős krónikavezetéssel nem találkoztunk és nem is az a gond, hogy falvanként kettő, hanem az, hogy egy krónika sem létezik. A krónikaíró-mozigalom Vas megyében zsákutcáiba, válságba jutott. Ebből a helyzetből a kivezető utat csak akkor találhatjuk meg, ha tisztázzuk azt a fogalmi zavart, amely a (kérdésre kezdettől fogva rányomja bélyegét és eldönjük mit akarunk, falukrónikát vagy egy jubileumi összetákolt falutörténetet aktuálpolitiikai felhangokkal. A két műfaj teljesen más megközelítést igényel. Egy komoly falutörténet megíratáshoz hozzáértő szakemberre és pénzre van szükség, mert az ilyen munkának végcélja mindig a megjelentetés. A falu krónikaírásra viszont egy a faluban, vagyis helyben lakó ember kell, aki hajlandó a történéseket naponta lejegyezni. Nem ez a megfelelő hely arra, hogy a krónikaírás módszertanáról, az előtérő megközelítésekről elmélkedjünk. A krónikaírás a már elkezdett, vagy félbehagyott munka élővé tótele azonban mindannyiunk érdeke. A holtponté ról való kimozdulásban nagy segítséget jelentene, ha a működő honismereti szakkörök vállalnak, hogy településük krónikáját a „mai" naptól kezdve vezetni fogják, az esetleges létező krónikákat felkutatnák és hasznosítanák. Ezúton is kérünk mindenkit, akinek falukrónikaíró tevékenységről tudomása van, szerkesztőségünkkel közölni szíveskled j ék.