Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Oszkó Zoltán: Néptanítóként a múzeum szolgálatában. Bemutatjuk Farkas Imre nyugalmazott tanítót

38 év és 36 nap szolgálat után vonult nyugdíjba 1972. június 30-án. A nyugdíj azonban nem jelentett számára tétlenséget. Mint igazi jánosházi patrióta, mindig egyik szorgalmazója és ápolója volt a nagyközség és körzete hagyományainak, ezek felderítésének, összegyűjtésének és megőrzésére. Hűséges munkatársa volt Horváth Istvánnak, a jánosházi múzeum egyik alapító tagjának. Tőle vette át e komoly értékeket őrző intézmény, a Jánosházi Batthyány Lajos Helytörténeti Múzeum igazgatói tisztségét nyugdíjazása utáni évben, 1974. december l-jén. Tovább gazdagította a gyűjteményeket, gyűjtötte, gyűjtette a nagyközség és környéke szellemi és tárgyi emlékeit. Több mint egy éve azonban megakadt e munka, mert a múzeumot felújítják, hogy majd még méltóbb helyet biztosítsanak a múlt emlékeinek. Farkas Imre a múlt megőrzése érdekében — elődjéhez méltóan — lelkes támogatókat talált a nagyközség közéletében. Tanácsi és mozgalmi vezetők a felnőtt lakosság — akiknek igen nagy része tanítványa volt —, kapcsolódtak be ebbe a nemes munkába. Most is tervezget, szeretné a múzeum felújítása után még hasznosabban elhelyezni azokat az értékes régiségi, népi, történelmi, tárgyi és szellemi értékek dokumentumait. Persze a sok évtized nem múlt el felette sem nyomtalanul. Szellemi frissessége és alkotó kedve mind a mai napig megmaradt, de egyenes tartása, szálfa termete már kissé lassabban mozdul. 1986. március 29én elveszítette feleségét, és ez a csapás nagyon megtörte őt is. Egyedül maradt. A múzeumi munka mellett 30 négyszögöles kertjében kertészkedéssel, virágok ápolásával oldja nehéz magányát. Télen egy-egy hétre elmegy hol a fiához, hol a lányához, de igaziból a magány ellenére is itthon, Jánosházán érzi jól magát. Igaz, szíve már nem a régi fiatalos ritmusban ver, szüksége van gyógyszerekre, többet kell pihennie. Nagyon örül, ha vendége megy, ha meglátogatják régi tanítványai, barátai, munkatársai, ismerősei. Ebédre, ha itthon van, átballag a közeli körzeti étterembe, és néha még kerékpárra is ül, hogy meglátogassa a környező községeket. Múzeumi munkája keretében tovább gyűjti szeretett szülőföldje régi emlékeit, megváltozott életének új dokumentumait. Legtöbbször ÍM emeskeresztúrra megy. Azt kívánjuk neked, kedves Imre bátyám, hogy szolgáld jó egészséggel sok éven át második élethivatásodat, a múlt emlékeinek összegyűjtését és ápolását. Rendezd be szép terveid szerint a felújított múzeumodat, örvendeztesd meg látogatóidat és nyerd meg őket is a múlt ápolására, megbecsülésére és a haza szeretetére, ahogy néptanító korodban is tetted. 40