Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

Jeli: csarabos ott úgy hat, mint egy szobor leleplezés. Ilyenkor az örökzöld fák jobban bontakoznak ki a napnak és a szemnek. A fenyőültetvények temetői hangulatából belépünk a fénylő babérbozótba és a nevető zöld bambuszsűrűségben melegünk lesz a szívünk körül..." 1914-et írtak, amikor Ambrózy családjával elindult Tanára, hogy betegeskedő édesanyját meglátogassa. Ekkor talán még ő sem sejtette, hogy ez volt végső búcsúja Malonyától, ahová életrajzírói szerint soha többé nem tért viszsza. Hogy miért? Ez az Ö titka maradt. Tanára költözésének első éveiben hallgatásba burkolódzott. Az idő előrehaladtával azonban egyre jobban foglalkoztatta egy újabb park létrehozásának gondolata. A tanai kastélykert egyre kisebbnek bizonyult születő nagyszabású terveinek és elképzeléseinek megvalósításához. Ekkor kezdte bejárni a környező területeket, keresve az alkalmas helyet, míg végül rátalált Jelire és Tömördre. Eddig pontosan nem ismertük a Jeli birtok megvásárlásának időpontját és körülményeit. Ennek oka, hogy az Ambrózy család tanai levéltára a II. világháború során elpusztult, korábbi életrajzírói pedig nem nyúltak az eredeti forrásokhoz. 1983-as levéltári kutatásaim során bukkantam rá az okiratokra, melyek szerint Ambrózy István Végh Jánosné (Bezerédj Angéla) budapesti lakostól 1917. június 16-án megvásárolta teljes kámi birtokát, mely a Jeli területet is magába foglalva mintegy 340 kh területet tett ki. Ennek jelentős részét még az évben Ambrózy eladta a kámi és szemenyei kisgazdáknak, főleg 7