Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

a szántóföldeket és csak azt tartotta meg, amely elképzeléseinek a legjobban megfelelt. Ugyanez évben vásárolta a tömördi birtokot is, feltehetően az ősz folyamán, amikor Sándor Erzsébettől, férjezett Jánossy Jordánnétol (Chernél György özvegye) E. Lukáts Jenővel közösen megvásárolta a birtokot. Sajnos a rendelkezésre állt dokumentumokból a birtok területe és a társ szerepe nem volt megállapítható. Kezdetben tehát Ambrózy még két területben gondolko­dott, Jeliben és Tömördben. Csak később döntötte el, hogy nagy tervét Jeliben fogja megvalósítani. Jeli megvásárlása után Ambrózy első tevékenysége az volt, hogy megtil­totta a területen a legeltetést és a kaszálást, hogy a táj eredeti növényei erőre kapjanak és ismét elszaporodjanak. Ezutáni években elkezdte a terület fel­tárását, s hogy a munka pontos és gyors legyen, kiváló Botanikusok segítségét kérte. Közülük meg kell említeni Gáyer Gyula, Polgár Sándor, Rédl Rezső, Jávorka Sándor, Moesz Gusztáv és Boros Ádám nevét. A Jeli birtokot ugyan már 1917-ben megvásárolta, a kertépítő munkához azonban csak 1923-ban kezdett. Ezt a Természettudományi Társulat 1923. no­vember 14-i ülésén tartott előadásában jelentette be, amikor beszámolt a Je­liben létesítendő növényrezervációról és parkról. Elmondta, hogy „Magyaror­szágon e tavasszal léptem ismét kertészeti aktivitásba Vasmegyében ... Szü­lővármegyémben, melynek flóráját és klímáját legjobban ismerem ... szándé­kom Jeli változatos növénytakaróját megmenteni és a gazdag honosítási lehe­tőségeket kihasználni." 1924-től hatalmas energiával látott murikához: írt, levelezett, gyűjtött, vá­sárolt, tervezett, szervezett, szaporított, ültetett. Ezekre vonatkozóan egy leve­lében így írt: „ .. . egész üzemben magam vagyok generális, adjutáns, írnok, de részben napszámos is amennyiben 50—100 000 dugványt sajátkezűleg csi­nálok." Munkájával országosan, de külföldön is nagy tekintélyt ért el. Ennek lett eredménye, hogy 1929-ben megbízzák, hogy Hévízen a meleg víz felhaszná­lásával hozzon létre szubtrópikus kertet. A terv azonban nem valósult meg. Ugyancsak elmaradt az általa tervezett Gellérthegyi parkosítás, valamint a Du­na-kanyar déli lejtőinek örökzöldekkel történő betelepítése. Ezek mellett Közép-Európa több államában létesítendő parkláncolat lét­rehozásáról álmodozott, „melyek egymástól függetlenül, de egymással szoros kapcsolatban működnének, kidomborítva és kihasználva saját lehetőségeiket." Ezen álmaiból lényegében kettő valósult meg ú. m. a Prága melletti Pruhonicei Arborétum és a Jeli Botanikus Kert. Közben Jeli fejlődött, gyarapodott. 1930—31-re a fejlődés olyan nagy mér­tékű, hogy saját nevelésű anyagból már több millió növény állt rendelkezésé­re, melyek a park legkülönbözőbb helyein létesített faiskolákban, csemeteker­tekben és magágyakban nevelődtek. Korábban azt hittük, hogy Ambrózy főleg az Erica-féleket kultiválta, mivel ezeknek fajai maradtak fenn Jeliben a leg­nagyobb tömegben. Arról tudtunk, hogy a hagymás és gumós növényeket is kedvelte, azonban az igazi kép akkor alakulhatott ki róla, amikor 1983-ban két csemetekerti napló füzetét Tanakajdon egy családnál megtaláltam. Ebben sok száz növényfajjal találkozhatunk, melyeknek származási helyét, gyűjtőjének nevét és a kiültetés helyét is megismerhetjük. Sajnálatos, hogy a kertről térkép nem maradt fenn, így az elültetési helyeket ma nagyon nehéz, vagy sokszor lehetetlen azonosítani. Ez után vált egyértelműen világossá, hogy Ambrózy mi­ért nevezte kertjét HORTUS BOTANIKUS JELInek, vagyis itt nem egy, a malonyaihoz hasonló örökzöld Arborétumot, hanem egy teljesen más jellegű 8

Next

/
Thumbnails
Contents