Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A irábagyarmati színjáftszas krónikája 2. rész

ÁCS LAS Z L C) FALUSI THÁLIA A RÁBAGYARMATI SZÍNJÁTSZÁS KRÓNIKÁJA 2. rész Előszó a második részhez Ami ezután következik, annak alapvető forrása a személyes élmény. Amikor most folytatom ezt a félig adatokon, félig emlékezésen alapuló történetet, meg kell mondanom, rengeteg kedves emlék kavarog bennem. Egy csoport történetét írom, de nem tudom tárgyilagosan szemlélni ezt a harminc évet. Elfogult vagyok. Nekem minden előadás a gyermekeim volt, minden szereplő barátom, társam, tanítványom, akivel a színpadon kívül iaz élet is öszszekapcsolt, a mindennapok öröme és gondja. Nemcsak a színpadon, a nézőtéren is szívemhez közel álló százak ültek. Ismertem mindennapi életükön túl azt ás, mit várnak a színpadról, mi jelent nekik gyönyörűséget, emberségük kiteljesítését. Nem szégyellem, hogy számoimra ás az iá szép, mint sokszázezer egyszerű embernek, amit a régi stilisztika így határozott meg: egyszerű, világos, szabatos és magyaros. Mindig kötelességeimnek éreztem olyat adni, hogy soha ne távozzanak csalódottan vagy emberi mivoltukban .megfogyatkozva. A program csak ennyi volt. Sikerült? Válaszoljon rá az elmúlt harminc esztendő. Így folytatódott Esős ősz volt. Az utakon ragadt a sár. Esténként harapni lehetett a sötétséget, mert a házak ablakaiból 'alig szűrődött ki a .fény. Néha a tornácokon vagy az úton megvillant egy-egy lámpa, melyben ugrálva lobogott a gyertya vagy a pici petroileumégő. Egy ilyen estén találkoztam először a falu ;DISZ-helyi»égében jövendő szereplőimmel, 16—20 év körüli lányokkal, fiúkkal. Itt beszéltünk arról, miután félszegen bemutatkoztunk egymásnak, hogy öt évi szünet után jó lenne újra színdarabot játszani. Akkor .még alig jártaik el a faluból ősszel, télen máshova dolgozni. Mindenki otthon segített a saját gazdaságában. Itt mindenki paraszt volt, legfeljebb félig-iparos, és élte a régi .megszokott életét. A hosszú őszi-téli estéken, a kevés munka után a. legények istállókban vagy egy-egy iparoslegény műhelyében jöttek össze, aztán indultak el, hogy a fosztóban, köpesztőben összegyűlt lányokat (meglátogassák, megtréfálják, udvarolgassanak, énekelgessenek. Örömimel jöttek össze színdarabot tanulni is. Az előző 'fejezet végét elég lehangoló képpel fejeztem be. Amikor 1954 őszén munkába álltam, a végletek kora végéhez közeledett. A szocializmus kezdte felvenni emberibb arcát. Az embersorvasztó boldogítani akarás, a mindenhol ellenséget kereső bizalmatlanság enyhült. Sztálin halála után voltunk már. Az irodalomban sem volt már elsőrendű szempont a harsogó agitáció, a 53