Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A irábagyarmati színjáftszas krónikája 2. rész

csasztuska színvonalú boldogsághirdetés. Az embereikre is (lehetett már gondolni, nenicsak a bel- és külpolitika éppen aktuális célkitűzéseire. A darabválasztásban engem is egy iákkor megindított kitűnő kiadványsorozat segített: a Művelt Nép Könyvkiadó „Népszerű Drámák" sorozata. Ilyen kitűnő, többségéiben falun is eljátszható sorozat, melynek bevezetői, jegyzetei, díszlettervei is igen használhatók voltak, azóta sem jelent meg, később a ^Játékszín" kötetei közelítették csiak meg. Értékes művek, főként magyar klaszszikusolk (Gárdonyi,, Csáky, Móricz, Szigligeti), néhány regényadaptáció (Jókaii, Mikszáth) sorakozott (benne. 1945 után itt jelent meg először Gárdonyi: A bor című darabja is, és én ezt választottaim. Nem ismerteim jövendő szereplőimnek még szellemi képességeit seim. Rájuk bíztam a szereposztást. Elindult a könyv a szereplők között. Írták szerepeiket. Volt, aki megijedt a nagyobb terjedelemtől, átadta másnak. Amikor az összeolvasásra került sor, sok olyan arccal találkoztam, akivel az első összejövetelen nem. Több mint két hónap után elkövetkezett az előadás. Mindenki maga gondoskodott az öltözetéről. Bőgatya, lajbi, régi női ruha még akadt a faluban, a jelmez így nem okozott gondot. Lázban égett a csoport, ide a falu is. 2955. február 20-án, hat év után újra műkedvelő előadásra került sor. A színpadon pedig gördült Gárdonyi története, ahogyan én magam sem reméltem. A zsúfolt terem közönsége együtt élt a színpaddal, s miikor vége lett az előadásnak, sokáig szólt a taps. Tél volt. Mentek a fosztok, köpesztők. Napokig az előadás volt a téma. Akkoriban igen mozgalmas volt a színjátszó élet a legtöbb faluban. A betanult színdarabokkal faluról falura jártak a csoportok. Közönség mindig akadt. Mi Gárdonyi, Móricz népszínműveinek előadásával folytattuk, amit elkezdtünk. Régi darabokkal, mert az ötvenes éveik első felének falusi darabjaiból messziről harsogott a hazugság. Még olyan jelentős írók is, mint pl. Szabó Pál, ímessze saját színvonaluk alatt alkottak, ha a jelen paraszti életéről volt szó. Mi a 'régi előadásokat folytattuk, csak tuoatszínművek helyett tehetséges írók műveivel. Az emberek úgy nézték őket, mint a korábbi népszínműveket. A bor-ban elsősorban nem a reális népábrázolást, a Sári bíró-ban a megbújó falusi osztályharoot, a Fehér Anná-ban az úri huncutságot látták, hanem a foetyáros, cigányos, szerelmes népszínművet. Talán azért valami az igazi író művészetéből is megragadta őket. Ezek az előadások mind az új iskoláiban voltak, lamely 1953-ban épült. Később már ritkábban játszottunk ott, mert a bemutatók eléggé ímegviselték a termeket, inkább a irégi iskolában szerepeltünk, felelevenítve igazán a háború előtti hagyományos színjátszást. Jött a nyár. A viharos idők közeledésiéből mi semmit sem vettünk észre. Alig néhány rádió volt csak a faluban, újság is kevés járt, ezekben sem esett szó súlyos kérdéseikről. Aztán jött a robbanás. S bár nálunk a faluban különösebb dolog nem történt, sok fiatal indult el tőlünk is, hogy szerencsét próbáljon nyugaton. S novemberben, ebben a zűrzavaros világban fogtam neki, hogy összeszedjem a szereplőket egy színdarabhoz. Már elő lehetett venni olyan régi népszerű darabokat is, mint A falu rossza. Ez más irégi -népszínművekkel együtt 1949-től kiátkozott darab volt. Most nem volt akadálya a bemutatásának. A régi iskoláiban próbáltunk petróleumláimpa mellett. Jól éreztük magunkat a 40 éves iskoláiban a régi padok között. De azért anakronisztikus helyzet 54