Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Pungor Zoltán: Magyar Társaság a Szombathelyi Lyoeumban (1823—1836)

ticusökinaik. A legkiválóbbak bekerültek a társaság Kidolgozott munkák c. könyvébe. Az el nem fogadott munkákat visszaadták átdolgozásra. A társaság tekintélyét bizonyítja, hogy sokan a Lyceuimiból kikerült hallgatók közül még évek múlva is elküldték irodalmi munkáikat bírálatra. A tagok lelkesen dolgoztak. Lelkesedésük anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. Az 1825. évi március 19-1 gyűlés feljegyzéseiből a következőiket olvashatjuk: „Lehetetlen ez alkalommal néma hallgatással fedezni és hódoló szemmel nem tékénteni Zsohár János Urnáik a Társasághoz mutatott ön szívességét, meRilynek jeléül 16 forintokat, mint hasznos fáradságának érdemlett bérét a Társaság könyvtárának gyarapodására ajándékozta". (9) így alakulhatott ki a Társaság könyvtára. Később könyvtárost is választottak. A könyvállomány évről évre gyarapodott. Erre utal, hogy a negyedik évben dicsérő beírást olvashatunk, mely Imrovics László könyvtárost dicséri, amiért a társaság könyvei számára könyvespolcot készített. (10) A fegyelem ellen vétőket az elfogadott törvények szerint büntették. Az „egyenetienkedő" tagokat igyekeztek okos szóval kiibékíteni. Az ,1829. évi Kidolgozott munkák II. részében határozott utalásit találunk erre: „— Tudjátok mennyi veszély áriaimloltt az áldott Hunniára a poklot magával hozó egyet nem értés, s pártoskodás dühe által, — tudjátok hányszor alkonyodott piros hajnalunk gyászos éjjre. Hazánk hajója, a boldogság az élet Tengerén a dölyfös haboktól, a viszálfcodás dühétől, hányszor ütődött vissza az elért partról." Érdekes, hogy egyéni, szűkebb közösségük életét is mennyire összekapcsolták a hazáért aggódás gondolatával. A társaság tagjainak célkitűzései nem sokat változtak az 'évek múlásával. E cél hozta őket egybe alakulásakor, e cél tartotta őket össze évekig. Idézzünk most az évkönyvük munkakezdő előszavaiból. 1824: „Egyedül az olyan nemzet méltó a nemzet névvel való megtiszteltetésre, mely a Honná Literatúrainak tulajdon hazájában mozgásba jövésért tisztán ég: — Köteles tehát minden nemzet Honni nyelvét előmozdítani. — Nem könnyű ugyan erre az út — de áttörvén a gátokon észre sem véve, bőven meghozza — édes gyümölcsét." 1825: „A nyelvet kell tehát először is alacsonyságából felemelni s gyarapítani, hogy ez által innen magunk felvilágosodását is hathatósban .munkálhassuk." Az 1827-es évet Horváth Endre társasági tag bevezetője nyitja meg. Az előszóban ezeket rögzítették: „íme fellép az ötödlik év is — ama boldog időpont, mel'lyiben csakugyan van reménység, hogy az idegenektől elgázolt nyelvünk diadalmaskodni fog. — Igaz ugyan, (hogy több Európai kiül

1 népek messze hallattak bennünk

1

, de azérit senki sem vádolhat: midőn azok a szelíd Múzsákkal nyájaskodtak, nekünk ősi szabadságunk mellett a vér mezején villognunk kellett. — „majd ha tehetőslb kor fellelkesít bennünk, akkor mind igaz hazafiak érted élve, halva gazdagabb áldozattal járulunk zsámojódhoz". (11) Ilyen szellemiben, de egyre igényesebben lés eredményesebben folyt a munka a társaságban. A harmincas évek első fele, a reformok gondolatának kiszélesedése, a ímegyegyűllésekről, majd az 1932—36 évi országgyűlésről érkező hírek, Kossuth Országgyűlési Tudósitásiaii, nem 'maradtak hatás nélkül. A magyarországi reformgondolatok izimosodása, az országgyűlés eredményei, megijesztették, az udvart és a konzervatív erőket. A nyílt erőszak eszközéhez nyúltak. 1836. májusiában jelenik meg az Országgyűlési Tudósítások utolsó száma, 41