Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Pungor Zoltán: Magyar Társaság a Szombathelyi Lyoeumban (1823—1836)

2. Felszólítja a tagokat az egymáshoz illő viselkedésre. Aki a tisztet viselők ellen „vakmerően cselekedne, a társaság által érdeme szerént büntettessék." 3. A társaság gyűléseire minden, tag köteles eljárni, .ha hiányzik, a következő gyűlésen távolmaradásainak okát meg kell magyaráznia. 4. „Ha ki a Társaság által már tökéletesen elvégzett dolognak (vakmerően bátorkodnék ellent állni, először ugyan a Titoknok által olvastassék fel neki a Törvény. Másodszor büntetés által szenvedjen vakmerősége, harmadszor pedig mint a társaságbeli közbékességnek zavarója a Társaságból töröltessék kd". „Ami pedig a, Tiszteket 'érdekli különösen: 5. Az elölülő kötelessége az előforduló Tárgyakat előadni, azokat sorban a Tagokra, valamint a Tisztekre is kiosztani, hogy belőle elkészülhessenek a következő gyülekezésre. — ... a vetélkedésben egyedül csak valamely igazságnak felfedezésére célozzon, nem pedig maga rendetlen kimutatására, mert az ililyen fiúi szél könnyen tüzet lobbant." 6. „A Titoknok kötelessége: A szükségesseket a Társaság számára megszerezni, hagyván a kivett pénzről nyugtatványt, a hibázott tagokat a Társaság előtt bevádolni, s a törvényt mely ellen az vétkezett előadni: azon feliül a foglalatoskodók lajstromát féljegyezni". 7. A jegyző feladata, hogy a határozatokat és a végzett munkát, foglalkozásonként, a titoknokkal együtt rendszerezze, majd bejegyezze az „évkönyvbe". 8. A kincstartó köteles a tagdíjakból származó pénzről számadást adni, valamint a Titoknoktól átvett bizonylatokat megőrizni. 9. Ha a tisztek közül valaki alapos ok miatt nem lehet jelen a foglalkozáson, a helyettese végezze el a feladatát. A fenti törvények a társaság legfontosabb szervezeti, vezetési fegyelmi és ügyviteli kérdéseit szabályozták. A társasági munka erkölcsi, etikai kérdéseire többek között az 5. pont ad rövid, de a leglényegesebb kérdésre irányuló állásfoglalást. A tisztségviselőkről és munkájukról kapott kép, a későbbi Önképzőköri gyakorlattal azonos. Az elölülő .megfelelője az elnök, a titoknoké a titkár, a kincstartóé a pénztáros. A jegyző elnevezése sokáig megimairadt, talán csak a mai gyakorlat használ e tevékenységre régiesebb, de pontatlanabb krónikás kifejezést. 1823. január 16-án a következőket választották meg tisztségviselésre: Keőszeghy Antal: Elölülői, Gergácz György: Titoknok, Ho finer József: Jegyző, Mersith Lajos: Kincstartó. A tisztikart a kialakult gyakorlat szerint félévenként választották. Novembertől-júliusig havonta 3—5 alkalommal jöttek egybe. Leginkább vasárnap, de a hét'minden napjára azonos arányban találunk adatokat évkönyveikben. Egy-egy tanév foglalkozási dátumait vizsgálva megfigyelhetünk olyan törekvéseket, hogy azonos napokon jöjjenek össze, de ez nem lehetett megoldható szabály. A félévi vizsgák idején kb. 1 hónapig a gyűléseiket szüneteltették. Az elsőévesek inkább stilisztikai gyakorlatokat végeztek, de a imásodik évtől önálló munkákat kellett készíteniük. A társaság tagjai a kidolgozott munkáikat előre meghatározott időben átadták a imunkalbírálóknak, ahogy ök nevezték, Cri40