Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Tar János—Zágorhidi Czigány Balázs—Zágorhidi Czigány Csaba: Oszkó Ebtulok Hegyközség pincéiről

és a konyhát elválasztó fal hátsó sarkaiban, hiszen ezt egyértelműen mutatja egy repedés a fal imindkét oldalán. A kályha füstjét egy lyukon keresztül a konyhába vezették, ami már úgyis eléggé kormos volt, ihisz amint azt a falon nyomónk ö vethetjük az üstforraló padkáról is (bőven szállhatott a füst. Ez a padka a présház felöli fal hátsó sarkában van. Megkapó látvány, amint a kormos falak alatt, a padkán ott van a tűzgj'új.táshoz előkészített; szalma, a padka előtt a négylábú szék, a falon pedig a rendes helyén, egy fafcampón lóg a sok használattól megfeketedett üst. A szemközti falon itt fis jól látható a régii tüzelőberendezés nyoma. Itt állhatott a padka, amiről a szobai kályhát fűtötték. A konyha falát sárfölddel festették, mivel a fehér meszeléb a fekete kormot nem fogta volna be. A konyha a szobához hasonlóan, mestergerenda nélküli deszkával borított gerendafödémes. Az évszázados használat során keletkezett sok korom már annyira belepte a faanyagokat, hogy konzerválásuk megoldódott. A szobában 'és a konyhában keletkezett füst ha nem tud a nyilasokon keresztül a szabadba távozni, akkor az ajtó feletti füsrtJlyukon keresztül a présházba áramlik. Követve a füst útját és átlépve egy küszöböt, a présházba jutunk. Ez az ajtó köti össze a pincét a lakórésszel. A présház az előző két helyiséggel ellentétben, nyitott, nincs padlásolva. így a füst szabadon szállhat a tetőtérbe, ahol a iréseken és zsúpon keresztül távozik. Közben még hasznos munkát iis végez azzal, hogy konzerválja a tetőszerkezetet, így aztán azokban a pincékben, ahol rendszeres tüzelés volt, máig épségben maradt a zsúp és a faszerkezet. Ez a helyiség magas, ment ütt áll a faorsós prés, aminek ugyancsak nagy hely kell, hiszen az orsó teteje már a tetőtérben van. A végorsós prés szélessége 2,20 m, hosszúsága az orsóig 3,40 ni. Egyszerű, vésett geometriai elemekkel van díszítve, színezés nélkül. Ezek jellemzőek a hegyen található többi faorsós présre is. A prés medencéje előtt, a kifolyónál van a kádlyuk, amibe a kádat teszik, ha folyik a must. A borospince bejáratát a többinél erosebb tölgyfaajtó zárja el, hiszen itt tárolják a bort, amit mindig legjobban védtek a gazdák. A helyiség megkülönböztetett szerepét jelzi az ás, hogy az ajtón különleges zár van, „kölkes" fazár. Az ajtó melletti lyukon benyúlva elfordítjuk a háromtollú kulcsot a zár oszlopán levő kulcslyukban. A „kölkök" felemelkednek, így elhúzható az oszlopon átmenő, az ajtót belülről eltorlaszoló heveder. Ezzel szabaddá válik előttünk az út a borospincébe. Persze idővel újabb vaszárak kerültek az ajtóra, de a régi kulcs még mindig ott lóg egy szegen a zár oszlopán. Itt láthatjuk bevésve az előzőekben máx említett 1839^es évszámot, felette pedig a „PAFE" betűket, amik valószínűleg az egykori tulajdonos nevének kezdőbetűi lehetnek. A borospincében a hordók az északi és a keleti fal mentén futó ganterfán állnak. Betörések elleni védekezésül szolgált, hogy a borospince falait teljes magasságig tölgyfa gerendából készítették. A boromafákat a siairkokon csapolással eresztették össze úgy, hogy a gerendavégek túlnyúlnak a sarkokon. A padlásolás is erősebb, miint az előző helyiségeké. 10—15 cm vastag tölgyfa gerendákkal van lefedve, amiket középen egy mestergerenda támaszt meg. A borospince megerősítése a szőlőhegy többi pincéjénél is megfigyelhető, általában ezt a helyiséget mindenhol boronafallal vették körül. 66