Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Tar János—Zágorhidi Czigány Balázs—Zágorhidi Czigány Csaba: Oszkó Ebtulok Hegyközség pincéiről

Oszkó környékének szőlőtermesztéséről először a XIII. században hallunk. Valószínűleg itt is — mint az ország más részén — a jobbágyok irítasföldeken telepítettek szőlőket. A termelés beindításához néhány évi adókedvezményt kaptak, majd ipedig «rendszeresen rótták le a hegyvámot a földesúrnak, a dézsmát az egyháznak. A szőlő nem tartozott telki állományba, a jobbágy szabadon adhatta, vehette, öcrököllhette. A falu középkori szőlőtermesztéséről, annak helyéről, konkrét adatunk nincs. Valószínűleg azonban, hogy nem a mostani hegyeken folyt a termelés. Most ugyanis az Üjhegy és a Csillaghegy nevű dűlőkön van szőlő, ellenben az Aggfheggyel, ahol már emberemlékezet óta nem volt szőlő. Az Ebtulok vagy Űjihegy elnevezést a XVIII. százaidtól kezdve használják. Ez arra utal, hogy a tömök időikben elpusztult szőlők (Aggihiegy) helyett, itt az Újhegyen telepítettek szőlőket. Ezt valószínűsíti az az adat is, amely szerint a falu a XVII. század elején teljesen elnéptelenedett. 1620—30 körül a kanizsai •basa telepített új jobbágyokat a faluba, ők újíthatták fel a szőlőtermelést. 1649-ből már konkrét adatunk van a bortermelésire, a falu ekkor 'többek között másfél akó borral adózott a töröknek. Az Üjhegy a XVIII. században nyerte el mai formáját. Ebben az időszakban alakult ki a hegyközségi szervezet, amelynek szigorú szabályzata megakadályozta a hegy területének változását. Így a hegy ma is a XVIII. századi telekrendszerit mutatja, mindössze a telkek aprozódtak. A Csillaghegy valószínűleg később alakult ki, nem is olyan egységesen telepített rész, mint az Üjhegy. A két hegy szomszédos egymással, egy hegyközségbe is tairtozott, de imégiis élesen elhatárolódnak. A választóvonal egy út, két szélén gyepűvel. A múlt század közepére teljes egészében kialakult a mai hegy. Az 1857. évi kataszteri térkép szinte egészében megegyezik a mai állapottal, csupán a régi pincékből van ma már jóval kevesebb. A hegyközség szervezetéről az első adat 1787-ből van. Az ún. hegyikereszt alapítólevelén ekkor szerepel először a hegybíró és a tizenkét esküdt neve. Ebben kötelezik magukat, hogy a leromlott feszületet „ .. . tellyes böcsülettel Istennek nagyobb Dicsőségére föl állítjuk és Eörökösen gondját Viseljük ..." Ezen a helyen ma is kereszt áll. Mostani formáját a II. világháború utáni helyreállítás során kapta. A hegyközségi szervezet egészen a II. világháborút követő évekig fennmaradt, amikor is fokozatosan elhalt. A hegyközség élén álló bírót négyévente választották. A választásra a gazdák a hegykútnál gyűltek össze, ahol közfelkiáltással szavaztak a bíróra. A bíró mellett néhány választott ember állt, akik vele együtt felügyeltek a törvények betartására. Például évente ellenőizték a gyepűk állagát (gyepűjárás), amiknek fenntartása a gazdák kötelessége volt. Az elöljáróságnak joga. volt büntetni is. A vagyonibiztonságra a csőszök felügyeltek, éjjel-nappal fegyveresen járták a hegyet. A szőlőhegynek jelenleg semmiféle érdekvédelimi szervezete nincs, területi önállóságát azonban imáig megőrizte. A gyepűk nagy részét még ma is gondozzák, néhol még a régen egységes pincesor is megfigyelhető. -