Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Tar János—Zágorhidi Czigány Balázs—Zágorhidi Czigány Csaba: Oszkó Ebtulok Hegyközség pincéiről

Településszerkezet A hegy — ahogy az itteniek nevezik — a falutól 2—3 kilométer távolságra van, ami egy kellemes sétának is megfelel. Tegyük meg most ezt az utat. Kiérve a faluból már messziről látható a szőlővel telepített domboldal. A mezőn átvágva több irányból közelíthetünk, de bármerre is megyünk, hamarosan feltűnik a két hatalmas tölgyfa, ami a hegy bejáratát jelzi. Minden igazi szőlősgazda legalább annyit ismer a hegy történetéből, hogy ezt a területet valaimiikor tölgyfaerdő borította, ám a tölgyest kiiirltották, s helyére szőlőt telepítettek. A faanyag felhasználásával! készültek az első pincék. Hogy milyen fáikból állhatott ez az erdő, elképzelhetjük, ha megpillantunk egy-egy boronagerendát, aminek magassága megközelíti az egy métert. Ebből a tölgyesből, mintegy tanúként maradt meg az említett két fa. Kiterjedt lombkoronájukkal szinte védelmezik a mögöttük elterülő szőlőhegyet. A két fa árnyékában áll a hegyikút, aminek vizét csak az állatok itatására vagy hordó mosására használják, hisz a szomjas ember itt talál más italt is magának. A kút gondozása mindig közös érdek volt, s az még ma is. Ennek egyoldaliról fájó következménye az, hogy a nemrég még nyikorgó gémeskút ága ma már gémjét vesztetten, felkiáltásként mered az égre, mert tövében már bádoggal fedett kerekeskút áll. A tölgyfák árnyékából átlépve a bejárattot, a gazda megemelte kalapját, az előzőekben .már említett hegyikereszt előtt, amit a hegy oltalmául közös erőből emeltek, s javítottak mindig. Ezzel átléptük a szőlőhegy határát, innét vizsgáljuk meg telepítésének szerkezetét. Ezt a szőlőnek kedvező dél-nyugati fekvésű domboldal határozta meg. Ennek alján vezet a gyalogos és a szekérút, ami mutatja á telepítés irányát. Az út vonalára merőleges parcellák felfutnak a domboldalon, s az erdőnél végződnek. Ez a fenyves természetes védelmet is nyújt a hideg északi és keleti szelek ellen. Ezt az erdőt egy monda kapcsán Farkaserdőnek hívják. A hegyközség határait a gyepű jelölte, ami még most is körülöleli a területet. .Ez a kerítés a szőlő- és a fák metszésénél keletkezett venyigéből és ágakból épült fel és épül még ma is, őrizve az ősi határokat. A pincék a legvédettebb helyen, a domb alján, az úttól 10—15 méterre épültek, ezzel megközelítésük is a legkisebb fáradtságot okozza a munkától megfáradt, vagy a bortól mámoros gazdának. Az út vonalát követő, sorosan, egymástól 5—6 méterre elhelyezkedő pincéket fűrészfogasan építették, ezzel nehezítve az esetleges tűz útját, Ennek ellenére a tűz mégis sok kárt okozott. Még az utóbbi években is kettő pince esett martalékául. A hagyományos beépítést jól megfigyelhetjük az 1857-es kataszteri térképen, ahol imég nem volt megbontva az egységes rendszer. Napjainkban is látható még ennek egy része a hegy középső szakaszán, másutt a látványt nagyon zavarják a lebontott régi pincék helyett felépített újabb építmények. Az eddigiek folyamán az Űjhegy (Ebtulok) szerkezetét vzisgáltuk, de ehhez kapcsolódik a szomszédos dombvonulaton elterülő Csillaghegy is. A két területet egy völgyben futó út választja el egymástól. A két rész nemcsak természetben különül el egymástól, hanem telepítésében is más. A Csillaghegyen kevesebb pince található, s ezek elhelyezkedése szétszórtabb, rendezetlenebb, mint az újhegyi pincéké. Ezt megfigyelhetjük már az 1857-es kataszteri térképen is. E térkép egyik hibája, hogy a két elnevezést (Ebtulok és Csillaghegy) felcserélve alkalmazza. 64