Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kajdi Ferenc: Adatok a sárvári népi vallásossághoz

Anyósom vásárosimáskai lány volt. őt a 10-es években mosdatták Cellben. Ahogy mondja, minden szó nélkül egyszerűen keresztalakban ráhintették a vizet. Felénk sem megérkezéskor, sem távozáskor nem látni a búcsújáró helyeken templomkerülést. Leányvásár a vidékünk búcsújaihoz nem kapcsolódik. Egy házaspárról tudok — Zalában élnek Kerkakiutason —, akik a pusztacsatári búcsún ismerkedtek össze, s később házasságot kötöttek. Manapság offereket nem lehet látni területünkön. Csak márványból faragott hálatáblákat ismerek, melyeik nagyobb részét a templomok felújítása után nem tesznek vissza a helyére. A somlóvásárhelyi templom keleti oldalán van egy kis szűzanyás oltár, amelyen nemrégiben láttam viaszból készült offereket. Testrészek voltak. Fára aggatott fogadalmi rongyokról sehol sem tudok. Vidékünkön a búcsújárás végeztével otthon mondattak misét. Olyan eset is volt, hogy a pusztacsatári búcsún közös misére adott összegen Sárváron mondattak misét. Zalalövőn járva is találtaim a misehirdetményben olyan misét, melyet a pusztacsatári búcsúsok szándékára mondtak. Rózsafűzért búcsújáráskor sem hordanak területünkön a nyakba akasztva. Ilyent hadifogságom idején, 1947 nyarán láttiaim a szlovákoknál. Tőlünk, Sáriból, a századunk elején három-négy asszony volt Mariazelilben is. A 60-as években édesanyám szervezésében kisebb csoportok mentek Pusztacsatárra. Segít a búcsújárások képének megrajzolásában egy anekdota is, melyet Draskovits Sára pályamunkája nyomán idézek. A 10-es évek elején történt, hogy Köberl prépost úr gyengélkedése miatt nem vállalhatta az évi celli búcsújárás vezetését, Ezt Horváth Vince káplánjára bizta, aki ismert volt italozásáról. Ezért a lelkére kötötte, hogy megőrizze a józanságát, ne történjen botrány. Káplánja jól gyakorolta az önmegtartóztatást, színjózanul tartott hazafelé. Hogy érdemét kidomborítsa, a kántor, Barabás György a celli Korona Vendéglő elé érve a menetben a Mindenszentek litániajánaik részletére zendített rá: „Szent Vinoe vértanú, könyörögj érettünk!" Tudta a hívősereg, miről van szó, s megmosolyogta az erényt dicsérő szellemes rögtönzést. Hazaérve a prépost úr aggódva érdeklődött a búcsús útról. Mikor megtudta a káplán tettét, megdicsérte, s mire amaz a szobájába ért, egy üveg bor várta jutalmul az asztalon. Szakrális emlékek a lakásban Először is arról kiéli megemlékeznem, hogy gyerekkoroimbain az ágyak a szobában nem egymás mellett voltak, hanem hosszában a fal mellett. így díszes, központi jellegű fal nem is jöhetett létre. Hanem minden ágy fölé rendszerint egy-egy szentkép került. Ezek alá szentelt gyertyát és kis feszületet akaszthattak. E kis feszületeket esztergályozták, feketére festették, illative a porcelán, az üveg vagy fémkorpuszt pedig aranyozták Emlékszem térhatású kopekre is, de legtöbbjük ikonszerű, szlinte egysiílkúan ábrázolt alakos volt. Nemcsak új képeket vásároltak az üvegkereskedésben, hanem költözködéshez kapcsolódó árverésen, „lioitákon" is lehetett venni. A sublaton poharak és csészék között üveg- és porcelán szobrok álltak. Nagyon elterjedt Szent Antal és a lourdes-i Mária szobra. Szent Mihály a mérleggel üvegbura alatt volt látható. Talpas feszület nem volt minden háznál. A * 34