Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kajdi Ferenc: Adatok a sárvári népi vallásossághoz

sublat fő helyén leggyakrabban üvegoldaiú, házformájú Szent Család vagy Kálvária állit. Mindkettőnek rugós, felhúzható, zenélő szerkezete volt: az első a „Csendes éj", a második az „A keresztfához megyek" kezdetű ének dallamát zenélte. A csészék között ott álltak a kisebb szentképek, hol papírkeretesek, hol vászonszélűek. A kegyhelyekről leginkább ovális, fémkeretes képeket lehetett látni. Az úrnapi körmenet egy-egy ágacskáját vagy egy-egy virágvasárnapi barkát tűztek a falon lógó gyertya madzagjába. E szemtelmények javát pedig a „szomogy" alá rakták, a szentelt „lapicka" mellé, hogy égi háború esetén a szentelt növényekből tűzre vethessenek. Nagyon sok házban láttam a mestergerendán — ia szobában — vésést, feliratot, s a legtöbb esetben megtalálhattam a kereszt jelét. Az imádságos könyvet rendszerint a szekrényben tartották, ott, ahol a zsebkendőket. A konyhán nagyobb a szennyeződés veszélye, emellett az edények a fal legnagyobb részét betöltik. De a tűzhely és a fal mellett álló asztal fölött — a falon — függő falvédők sokszor vallásos témáújak. Településünkön gyakori volt a háziáldás. Mészáros József: Szoba