Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kajdi Ferenc: Adatok a sárvári népi vallásossághoz

vári e tájon dolgozott, s otthonról édesanyját és más asszonyokat vitt magával templomozni. Sőt egy kispapot is elvitt oda, aki később a szomszédos Nádasd káplánja lett, s miimt ilyen, ismét elment Pusztacsatárra. A búcsúsok ide előző napon indulnak. Vagy vonaton utaznak Rimánymajorig, azaz Zalaháshágy— Szőoe vasútállomásig, vagy Körmendig vonatoznak, s onnét pedig vagy továbbutaznak vonattal Zalacséb—Salamvárig és így tovább busszal Vaspör—Velencéig, avagy Körmendről utaznak egyenesen autóbusszal Ozmánbükig vagy Zailaháshágyig. Az út utolsó szakaszát minden esetben gyalogszerrel kell megtenni, ami 2—8 kilométer hosszú utat jelent. Kora délután csak a takarítókat, az ideiglenes gyóntató fülllkéík készítőit találni ott. No, meg Pusztamagyaródról, az úgynevezett „engesztelőket". Azért hívják őket így, mert csütörtökönként este falujukban a templomban, illetve amióta onnan kitiltották őket, a templom mellett, engesztelő imaórát tartanak. Alkonyatkor Pusztacsatáron misét tartanak. Utána gyertyás körmenettel a Fájdalmas Szűzanya kápolnájához, a Szent Család kápolnájához, a lourdes-i kápolnához, végezetül Szent József kiiakasztott képéhez vonulnak. A kép mellett két vaskeretes lámpában gyertya ég. Ezután virrasztás kezdődik. , A sári öregasszonyok gyakorlatáról is szólnom kell. Augusztus 20-át követő vasárnap délután litánia helyett vonultak előénekesük vezetésével Vát— Szentlkútira. Az összesen huszonhat kilométer hosszú gyalogos zarándoklatuk során útközben is, a kápolnánál is imádkoztak, énekeltek. Nem volt ez búcsújáró nap, a kápolna ajtaját sem nyittatták ki. A kegyes ájtatosság 1945 után megszűnt. Mit mondhatunk a kegyhelyen való tartózkodásról? Az emberek misét hallgatnak, gyónnak, áldoznak, imádkoznak, énekelnek a szertartáson túl is. Emellett vásárolnak, ismerkednek. Másolják egymás füzetéből az ismeretlen, számukra érdekesebb énekekéit. Vizet vesznek a szent kútból, fájós testrészüket mosogatják, áztatják. Kegytárgyakat vásárolnak, azokat megáldatják. Virrasztanak, „bólogatnak". Más falvak búcsúsaitól a rokonok és a búcsústársak iránt érdeklődnek Beiratkoznak jámbor társulatokba: Jó Halál Társulata, Mária Légiiója, stb. Misét .mondatnak, közös misékre adakoznak. Meglátogatják a kegyhely minden szent építményét. Meg-megemlegetik, hogy 'másutt, illetve tavaly hogy s miként volt a búcsú. Néhányan búcsúi mosdatás részesei. Erről külön is meg kell emlékeznünk. A búcsúi mosdatás felénk alkalomszerű, tiszteletből fakadó szokott lenni. Célja, hogy két család ilymódon közelebb kerüljön egymáshoz, szinte rokonoskodjon. Leginkább lányokat szoktak asszonyok „mozsdatnyi". Vasváron, Pusztacsatáron, Vát-Szentkúton a forrásból, a forrásnál mosdattak. Cellben a szenteltvíztartóból. Alatta tetszőleges kötetlen imádságot mondtak. Ettől kezdve a keresztszülő és kereszítgyerek közötti megszólítás dukál: keresztapám, keresztanyám, fceresztfiam, keresztlányom, komaasszomy, komámasszony, komám, komámuram. Ha a másikról is beszélnek, akkor búcsúi-, celli-, sümegi-, csatári keresztapát, keresztanyát, keresztgyereket mondáinak. A 'mosdatás után a keresztszülő ajándékot vesz keireszttgyerekének. Ez az ajándék lehet imakönyv, olvasó, kis szentkép, falra akasztható szentkép, háziáldás és egyéb. De nem kötelező a kegytárgy, lehet ez más ajándék is: gyűrű, nyaklánc, baba, síp stb. Ezután húsvétra is megajándékozzák kereszitgyermeküket. A második világháború előtt egy kis cukorkát és piros tojást adtak, később az ajándékok értéke egyre nőtt. Például lánynak ágyneművel, asztalterítővel bővítették a stafirungját. Az ajándékozás a fiatal házasságkötésekor vagy bármelyikük halála esetén szűnt meg. 33