Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kováts Béla: Emlékmozaikok

ADATTAR KOVÁTS BÉLA EMLÉKMOZAIKOK Akik utat mutattak Egyik nap, a tanítás befejeztével, éppen elhagytam a román nyelvű Papiu Ha­rlan Líceumot, ahol tanultaim, mikor egy ismeretlen őszülő úr, a nevemen — magyarul — megszólított. Megkért, hogy elkísérhessen, a kvártélyom felé ve­zető úton. A jó megjelenésű, nagyon kedves és figyelmes férfi, miután megkínált csokoládéval, bemutatkozott. Dabóczi Viktor, francia-szakos tanár volt. Már nem emlékszem az első beszélgetésünk részleteire, de arra Igen, hogy főleg a labdarúgásról, az Isimért filmekről, .ás általában olyan dolgokról, melye­ket én szerettem. Meglepett, hogy szinte mindent tudott rólam (és családunk­ról. Annyi hiztos, hogy rövid Idő alatt annyira bizalmaimba férkőzött, hogy kérésére megígértem, szombaton együtt megyünk a Református Ifjúsági Ke­resztény Egyesületbe (IKE). Akkor még nem sejtettem, hagy milyen jót tesz velem, és mit, miért csinál. . . Ettől a naptól, hetenként legalább kétszer-háromszor (megjelentem az egye­sületben, melynek állandó és lelkes tagja lettem. Viktor bácsli kezdetben, min­dig velem jött. Sokkal később jöttem rá, hogy milyen áldozat volt részéről a kísérgetésem. Oda szinte csupa olyan fiú járt, akik román iskolába jártunk, akik az asszimillálás veszélyének voltunk kitéve. Persze, mindegyikünknek volt egy-egy pártfogója, Viktor bácsija, aki csak addig ikísért, támogatott, segített bennünket, amíg megtaláltuk helyünket a kis, magyar közösségben. Mikor már otthonosan mozogtam ott, mikor már el sem lehetett volna kergetni engem onnan, akkor kezdett „elhanyagolni", máir új fiút vett védő szárnyai alá .. . Az IKE vezetője Csiky József református lelkész volt. Az ö munkáján keresztül tanultaim meg becsülni a kisebbségben élő és dolgozó egyházakat és azok nemzetmentő szerepét. Egyletünknek, talán legfőbb hivatása volt, hogy vallásos mezben, magyar öntudatra, kultúránk megisimerésére, megszerettetésére nevelje az idegen ve­szélynek, beolvasztásinak kiitett fiatalokat, lakik úton voltak, hogy teljesen elszakadjanak a magyar gyökerektől. Az úgynevezett biblia órákon, kitűnő és főleg lelkes előadók által ismerkedtünk a székely—magyar történelemmel, iro­dalommal, itt is főleg Petőfivel és Adyval. Azóta is példaképem Petőfi, mert nemcsak írt és beszélt, hanem halálával bizonyított is. Ezért viseli Petőfi ne­vét sok pankaszi intézmény is . .. Ott szerettem meg a népi írókat, a népda­lokat és a jó könyveket is. Lehetett pingpongozni, sakkozni, domiinózni és bili­árdozni. Legemlékezetesebb az önképzőkör volt, ahol saját „műveinkkel" sze­repeltünk és tanultunk meg vitatkozni. A kevés magyar színelőadást közösen néztük meg és értékeltünk. A primadonnáért mindnyájan rajongtunk ... 24

Next

/
Thumbnails
Contents