Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Nőtt mint a fa!" Kajdi Ferenc önkéntes néprajzi és nyelvjárás gyűjtőről

Az 50-es évek végétől rendszeres néprajzi és nyelvjárási gyűjtőmunkát végez, gyakran szerepel pályázatokon. Kérdezem tőle, miként váltott át a néprajzi gyűjtés mellett a nyelvjárásira? — Finoman noszogattak rá — válaszolja —: ha már a leírás kész, akkor csatoljak hozzá megfelelő szakszó jegyzéket is. Persze korábban indult ez is. Ifjú voltam, miikor tűz ütött kii egy tavaszi estén a faliunkban. Egész családunk a pajtához rohant, onnan látni és várni lehetett a veszélyt. Nagyapám azt mondta, hogy a szél felénk hordja a „caporkát". Tudtuk,, hogy a szikrára gondol. Engem attól kezdve nem hagyott nyugodni, miért „caporkát" mondott? Pályázatait a saját emlékei, élményei alapján írja. Saját ismereteit néhány helybéli megkérdezésével, néha kikérdezésével pótolja. Leírásai azonban szótár jellegűek, ezért nehezen áttekinthetők. Bonyolítja dolgozatai használatát, hogy olvasmányaiból a témára vonatkozó párhuzamokat és egyéb idézetekeOr ki és illeszt saját adatai mellé. Szaporítja a sorokat és az oldalakat, hogy nagyon gyakran versbe szedve is elmondja a történetet. Neim csoda, hát, hogy általaiban több kilós dolgozatokat ír. Munkaiban a sárváriak, a sáriak szótárát állítja össze. Foglalkozott — egyebek mellett — az aratás-cséplés témakörrel, a szólásokkal, közmondásokkal, a szegénységgel. Bőséges és értékes adatokat gyűjtött össze a népi vallásosságról írott munkáiban. A pályázatokon sikerrel szerepel. 1984 óta rendszeresen a második vagy — gyakrabban — az első helyen végzett a ímegyei rangsorban. Az országos megméretésen is az élbolyban találhatjuk. Hogy miiért is folytatta a későbbiekben a néprajzi gyűjitést? — Hivatásomniak éreztem — szól merengve. — A imúzeumi lét sem örökké való. De boldog vagyok, ha a népem kapcsán a munkásságomat megőrzik. Egyszerűen muszáj csinálni! Kétségei azért vannak. No, nem a imunkát illetően, hanem a népi kultúra fennmaradását, megőrzését illetően. „Fájt-e, mikor eltűnt iá csizmás parasztember, fájt-e, hogy eltűnt a Bocskay-kabát és sapka — írja egy helyen? — Mi a magyarkodás és mi az internacionális, a konvencionális? A Néprajzi Nyári Egyetem estéin ugyanúgy „bongott" a könnyűzene, mintha délelőtt nem a magyar népzene szépségeit elemezték volna országos hírű szaktudósaink .. . Csak a kereskedelem (a fafaragás, a kerámia, a hanglemez) a népi kultúra megőrzésének a lehetősége? Miaudig elidegenítő jólvasailtságot érzek a díszítőművészeti szakkörök kiállításain." Folytonosan munkálkodik. Munkája háttérben a felesége nagy segítség. Ö, mint az uradalmi gépész lánya más ismereteket hozott magával a gyerekkorából. Emellett szintén kiváló megfigyelő, így férje adatait jól kiegészíti. Kajdi Ferenc változatlan szorgalommal dolgozik. Jelenleg a sárvári káromkodásokat, „a sárváriaktól hallott bántó beszédeket" jegyzi le. — Hát, amit kívánnak — hallom tőle —, az majidnem lehetetlen! Az emberektől a „fényét", meg a „nyavallát", a „rossebet", a „irospicot", a „imákos utcaaijtát" meg ezeket kérdezni. — Azért a dolgozata első harmada így is több kilót nyom. Kérdezem, hogyan is járt ő ezen az úton? Miként születtek általában a dolgozatok? Kérdőn megvonja szemöldökét, vállát... A gondolat csöndjében felesége szólal meg: — Nőtt, mint a fa ...