Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Nőtt mint a fa!" Kajdi Ferenc önkéntes néprajzi és nyelvjárás gyűjtőről

HORVÁTH SÁNDOR „NŐTT, MINT A FA!" ICAJDl FERENC ÖNKÖNTES NÉPRAJZI ÉS NYELVJÁRÁS GYŰJTŐRŐL Kérdeztem tőle, hogy érzi magát az önkéntes néprajz- és nyelvjárás gyűjtő ember Sárváron? — Remetének — hallottam a választ. Hol nem érezné magát remetének?! Hát falun, egy kicsiny faluban. Ott gördülékenyebb lehetne a honismereti munka, könnyebb lenne dolgozni. Mindenki ismer otit mindenkit és például az anyakönyvek tanulmányozása nem jelentene nehézséget. A remeteség, a magány meg-megkísérti a Sárváron, a hajdan volt Sárban élő Kajdi Ferencet életújtán. Magányos cserkészként ismerkedett meg a néprajzi, honismereti gyűjtéssel. Az elzártságot, a magányt tapasztalta ímeg az 50-es években, amikor Zala megyébe került Vaspörre. ,,Az ember kikerül egy sivatag-faluba, ahol se boldog őse, se rokona, se ismerőse. Mégis ott kell ikifoontakoztaitni önimiagát" — írja egy helyen. Magányát növeli több pályázat eredményhirdetése is. A pályázók társadalmi helyzete, képzettsége miatt — véli — „valósággal szétfröccsennek, ne hogy szóba kelljen állni a másikkal" az eredményhirdetésen. Gyakran „jeges űrt" érez a hasonszőrűek, a honismeret önkénteseinek a találkozásán. E rendezvényekről legtöbbször késve értesül. A néprajz és a nyelvjárás gyűjtéséhez hű maradt — a hiány, az űr nem tántorította el. De hogyan is indult Kajdi Ferenc honismereti érdeklődése? Szülei Sárvárról, Sárvár mellől származtak. Édesanyja parasztlány volt, tőzsgyökeres sári. Édesapja pályaőr, s ibár Kajidi Ferenc Saárt, Sárvárt vallja szülőföldjének, gyakorlatilag Pét-fürdő és Hajmáskér között egy magyarok és szlovákok lakta faluban, öskün született 1921-ben egy vasutas lakásban. Elemi és polgári iskoláit már Sárváron végzi. Emlékei közt több 'néprajzi jelenségre, a néphagyományhoz kötődő több szálra bukkan. Iskolás, amikor barátja, aki akkor faludista diák Szombathelyen, sárira vonatkozó népszokást, néprajzi anyagot kér tőle. Theiil András ekikor a Faludi Gimnáziumban Pavel Ágoston diákja, és tanára biztatására barátjától is gyűjt. Így a Vasi Szemle Tulipános rovatában Theil neve alatt látott napvilágot a sárvári Mártonvesszeje szokás, Kajdi Ferenc leírása. Érettségi előtt végérvényesen eldőlt, hogy „számítani nulla" — ahogy maga mondja. Osztályvizsgán megbukott, s a „potya év" hozta először igazán közel a néprajzi gyűjtéshez. A Magyar Cserkész című lapban megjelent felhívás alapján jelentkezett Regős cserkésznek. A cserkészújság felhívásai, példái, feladatai ébresztették rá, mi is a néprajz, a néprajzi gyűjtés, a honismereti munka. Segítette ebben a Regős Káté is, melyet egy pályázaton nyert. A cserkésznek naplóit kellett vezetnie: máág megmaradt ez a Regős naplója, amelyben az első néprajzi leírásokat, vázlatrajzokat rótta ceruzája.