Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - Balogh Gyula Batthyány Lajosról

pókban is keveset törődött, most — az ország komoly veszedelmét látva — ez a gondoláit még inkább héttérbe szorult. Nem naivitás volt tehát, amivel osztrák kézre adta magát, hanem a felelősség tudata, amivel vállalta tette következményét. Amellett bízhatott abban is, hogy mint parlamenter — a kialakult nemzetközi gyakorlat értelmében — mentességet élvez. Anniikor pedig Bicskén, az osztrák táborban neki és Deáknak is kétségei támadtak e védettséget illetően (hiszen Bátthyányt nem fogadták, mint a küldötség tagját), úgy vélhette, hogy a királytól nyert korábbi felmentése egy bírósági eljárás esetén elegendő igazolás lesz. S ha egy ilyen eljárásra sor kerül, úgy módja lesz a béosi udvari iés kormányzati körölk kétértelmű, sőt ellenséges magatartásainak a beimutatására is. Nem kétséges, hogy nem gondolt arra, miszerint „főbenjáró pör" vádlottja lesz a katonai bíróság előtt, amely 'eljárást nem la imiagyar joghoz, hanem az osztrák katonai perrendtartásihoz igazítja. Batthyány sorsát azonban nemcsak addigi, a Lajtán túlról nézve kétségtelenül antimoiniardhista és törvénytelen tettei határozták meg. Halálos ítélete szorosan összefügg az 1849 tavaszi magyar katonai sikerekkel, s azzal a szégyennel, hogy az osztrák Ikoirmány a cár segítségére szorult. A Birodalom nemzetközi tekintélyének ez a megrendülése és az a szándék, hogy modern és központosított Ausztriát tereantsen, mindez szerepet játszott abban, hogy Schwarzenberg miniszterelnök komoly nyomást gyakorolt az osztrák hadbíróságra, hogy az — vaüós és konstruált vádak alapján — halálos ítélettel sújtsa Batthyányt. Az ítélet végrehajtása pedig nemcsak az 1848-as forradalom híveinek szólt, hanem a régi alkotmányhoz visszatérni akaró magyar konzervatívoknak is. A poflgárosdló magyar állam »első miniszterelnökének vesznie kellett az egységes és modernizált Ausztria megvalósításának érdekében. A halálát követő rágalomhadjárat, az udvari körölk kényelmetlenségét méltányoló lojialitás, majd az értetlenség és félreismerés több, mint egy évszázadra beárnyékolta emlékét. Pedig bátorságot, következetességet és felelősségtudatot az utókor apraja-nagyja tanulhat tőle. BALOGH GYULA BATTHYÁNY LAJOSRÓL A Vasi Honismereti Közlemények szerkesztő bizottsága Batthyány Lajos és Balogh Gyula, a két jeles, Vas megyei kötődésű férfiú közötti „szellemi" kapcsolat igazolásául adja alább közre Balogh Gyula Batthyány Lajosról készített és több mint száz évvel ezelőtt egyszer már napvilágot látott írását. Tíalám kevéssé ismert, hogy Balioghot erősen foglalkoztatta az első független felelős magyar miniszterelnök személye, nyilvánvalóan szoros összefüggésben azzal is, hogy az áltála hosszú időn át irányított intézmény sok, egyedi forrást őriz Batthyány Lajois életéről, (tevékenységéről. Balogh Gyula három újságcikket is publikált Battihyányrol: 1885. április 13-án Adalékok Batthyány Lajos elítéltetéséhez címmel a Pesti Hírlapban, 1886. március 13-án Batthyány Lajos ifjúságából címmel a Budapesti Hírlapban, 1887. szeptember 4-én, 11-én és 18-án pedig Gróf Batthyány Lajos ifjúsága óimmal ia Vasárnapi Újságban jelent meg írása. 8