Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Bertalan Lajos: A szülőföld ihletése. Cs. Kovács László művészetéről

BERTALAN LAJOS A SZÜLŐFÖLD IHLETÉSE CS. KOVÁCS LÁSZLÓ MŰVÉSZETÉRŐL Akár jelképesnek is vélhetnők azt a két kis bronzszobrot, amely a pályakezdő Cs. Kovács László műhelyéből 1960-ban (Pályamunkás, bronz, 50 cm), illetve 1961-ben (Tavasz, bronz, 38 cm) kikerült. Az egyiken egy fiatal, szikár, keménykötésű férfi lábhoz tett csákánnyal, első pillantásra éppen olyan, mintha abban a pillanatban lépett volna ki a szombathelyi vasútállomásról, hogy elinduljon Cs. Kovács egykori munkahelye és tanulóéveinek művésziműhelye, a Járműjavító felé. De még mielőtt megteszi az első lépést, nyugodt pillantással és laza tai-itással előretekiinit. A másik szobor — ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában — egy szépen mintázott női akt, fölemelt kezében faág, tartás és tekintet ugyancsak a várakozásé, de féllábbal már indul... Mindkét kisplasztikái mű a hagyományos, természetelvű szemlélet és ábrázolás, a műves gondosság, az emberközpontúság bizonyítéka. S természetesen egy ifjú szobrász (aki mellesleg grafikusnak indult a főiskolán, csak Pátzay unszolására váltott át a szobrászati szakra) formáló készs'égének és teihetségének a bizonyítéka. Az 1929-ben Gyöngyösszőllősön született fiatalember akkor — 30—31 évesen — már végképp eljegyezte magát a szobrászattal. Mint később kiderült, anélkül, hogy a grafikánalk valaha is hátat fordított volna. S hogy ebben a ragaszkodásban mennyi volt a belső hang, az ösztönös megérzés ereje s mennyi a praktikus meggondolásé (a jó szobor látomása is szilárdabb körvanalat kap, ha a kő, a márvány, a fa stb. munkába vétele előtt rajzban papírra vetül elképzelt látványa), ma már nehéz lenne eldönteni. A fontos, hogy változó intenzitással ugyan, de a grafika elkíséri minden alkotói periódusában a kezdetektől napjainkig. S amikor e „napjainkig" kifejezéshez jutunk, érthető a körültekintés, hiszen Cs. Kovács művészi pályafutása a tanulóévek szigorú, következetes és fegyelmezett önformáló és műhelyközpontú munkássága korszakát kivéve az igények és 'lehetőségek, a korszakos áramlatok 'és a hagyomány, a teremtő álmok és a megvalósítás köznapi gondjainak ellentétei, szorításai között alakul. S ezen a pályán a Járműjavító képzőművészeti tanfolyama, Jaksa István (eléggé soha nem méltányolható tanári, jóbaráti) segítő, útba igazító figyelme éppoly fontos, mint az egykori inas, a vasesztergályos és (lakatossegéd (a vasúti fiú) kemény kétkezi munkában szerzett tapasztalata. Csak később, amikor a főiskolai évek és az első bemutatkozás lendületével a pálya nagyobb, alkotói magaslatai felé lendűl, akkor válnak meghatározó fontosságúvá a korszak művészetpolitikaá, művészeti elméleti kérdései, bár korántsem azért, mert Cs. Kovács nem tudott eligazodni az ötvenes évek vége és a hatvanas évek eleje bonyolultabb világában, hanem főleg a tájékozódás horizontjának tágítása, a kötődések és kölcsönhatások kritikus szemlélete miatt. Pályakezdő munkáival, a már említett két kisplasztikán kívül az 1959-ben készült diplomamunkával (Kaszás paraszt), s talán még inkább az 1962-ből való Sarlós nő cíművel — 34