Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Kovács Jenő: A Répce mente krónikása. Bemutatjuk Szabó Józsefet

KOVÁCS JENŐ A REPCE MENTE KRÓNIKÁSA BEMUTATJUK SZABÓ JÓZSEFET „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazáim" — vallhatom Radnóti Miklós soraival, de nekem ennél is többet jelent a Repce vidéke, amely immár több, mint félévszázados munkahelyet is adott, ahova fűznek munkásságom sikerei, buktatói, de ezek együttesen adjak számomra az „Életet" — vallja egyik írásában Szabó József, akit névrokonaival szemben megkülönböztetésül Büki Szabó Jóskának is hívnak. Élete itt a Repce mentén kezdődött. 1015. február 27-én Szabó Mihály és Kovács Erzsébet hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot Káptalanvisen (ma Répcevis része). Szülei földművesek voltak és ez munkásságában híven tükröződik. A paraszti élet formái, jelenségei, amelyeket gyermekkorában maga is átélt, végigkíséri gyűjtői, kutatói és adataitrögzítő tevékenységiét történelmi évtizedekbe beleágyazva. Elemi népiskoláit szülőfalujában végezte. Mint kitűnő előmenetelű tanulót a népiskola 5. osztálya után szülei polgári iskolába Íratták be. Ennek el/végeztével a Kőszegi Tanítóképzőbe került és ott 19344>en tanítói oklevelet szerzett. Abban az időben a tanítói pályán is túltermelés volt és bizony nagy gondot jelentett az elhelyezkedés. Olyan rendelkezés volt érvényben, hogy az állások betöltésére meghirdetett pályázatokon 3 évig nem vették figyelembe a fiatal jelentkezők kérvényeit. Szabó Józsefnek azonban szerencsiéje volt, mert pártfogói támogatással egy évig Dunaszentpálon helyettes tanítóként taníthatott. Utána azonban 2 éven át különféle munkahelyen alkalmi munkával kereste meg a megélhetésre valót. Volt szövetkezeti írnok, községi irodai kisegítő, cukorrépa átvevő, stb. Bár nem szakmájában dolgozott, de a későbbiekben mégis kamatozott ez az időszak. Munkáját közmegelégedéssel végezte, sok embert ismert meg és sokkal baráti viszonyba is került. Ez a viszony kiválóan alkalmas volt arra, hogy néprajzi gyűjtőként eredményes gyűjtéseket végezhetett, mert barátjuknak tekintették az adatszolgáltatók és szívesen válaszoltak kérdéseire. 1937-ben a szemencse rámosolygott; osztálytanító lehetett a Büki Római Katolikus Népiskolában és az államosítás után ugyanott folytatta nevelői munkásságát 1975. december 31-tig. De sok minden történt vele ez alatt a 40 óv alatt, amelyben ő nemcsak tanár-tanító volt, hanem iskolánkívüli népművelő is. Mint magánember pedig néprajzi és nyelvjárási gyűjtő, helytörténeti kutató, a falu és vidék krónikása, egyszóval a honismeret kiváló munkása. A változott viszonyok között a 6 osztályos elemi iskolából 8 osztályos általános iskola lett és ez a (tanítók továbbképzését is szükségessé tette. így iratkozott »be Szabó József is a Pécsi Tanárképző Főiskolára 1956-ban és ott 25