Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Kovács Jenő: A Répce mente krónikása. Bemutatjuk Szabó Józsefet

1960-ban magyar nyelv- és irodalomból s történelemiből tanári oklevelet szerzett. Szakdolgozatát — „Bük község ma is élő népköltészeti hagyományai" — címen készítette és a főiskolán külön dicsérettel fogadták el. Tanulmányát továbbküldték az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra, ahol 3. helyezést ért el vele. Tulajdonképpen ezzel kezdődött ímeg (honismereti munkássága, amely nemcsak Vas megyében, hanem országosan is ismertté tette nevét. Sokoldalú tevékenysége — tanári, népművelői, honismereti — mellett példás csiailádi életeit élt. 1948. augusztus 25-én vette feleségül Németh Jolán tanítónőt, aki szintén a Büki Altalános Iskolában tanított 1941. november 23-a óta. Házasságukból 2 gyermek — Katalán és Gábor — született, ök szintén a pedagógusi pályát választották. 1954-től igazgatóihelyettes lett. 1061-fben „Kiváló Népművelő" kitüntetéssel 'ismeritek eil felettesei addigi munkáját, amelynek igazi értékét az általa tanított diákjainak tisztelete és ragaszkodása adja meg. A ,,Vasi Honismereti Közlemények" lapjain elsősorban a néprajzi és honismereti munkásságáról emlékezünk meg. Az önkéntes gyűjtők, helytörténészek munkássága országos viszonylatban a felszabadulás óta 35 éves múltra tekinthet vissza. /Ennek a munkának mindig voltak kimagasló egyéniségei, akik a maguk korára rányomták tevékenységük bélyegét. A nép- és honismereti tevékenységet az erdőművelésihez hasonlíthatjuk. Az elültetett fák magasra nőnek, majd elöregednék, aztán kivágják őket és újból kezdődik az erdőtelepítés. A felszabadulás utáni újrakezdés ennek a munkának egy fellobbanó fázisa. Most ne menjünk vissza hosszabb időre, hanem csak ezt a néhány évtizedet nézzük. A 35—40 évvel ezelőtt elindított munka az 1970-es években kiterebélyesedett és azóta miintha a művelőinek száma fogynia. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy napjainkban lemenő ágon él tovább, mert a munka nagy öregjei egyre fogynak, az utánpótlás meg még nem jelentkezik olyan gyorsan, amint szeretnénk. Szabó József is egyik „öregje" a néprajznak és honismeretnek. Nevét ott találjuk az 1960-as évek gyűjtői és munkásai között. 25 óv alatt majdnem mindig a pályázók élvonalálban volt. Pályázatainak, írásainak felsorolása oldalakat itennie ki. Így csak összegezni próbáljuk, témájuk szeriint csoportosítva: Néprajzi tárgyú 19, 2600 oldalon, helytörténeti 17, 3200 oldalon, egyéb írásai 4, 200 oldalon. Nyomtatásban 17 cikke jelent meg az Országos Honismereti Híradóban, a Honismeretben, a Vasi Honismereti Közleményekben és a Vas Népében. Bük községinek ós a Repce mentének olyan kiváló ismerője lett, hogy a Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal vele íratta meg Bük község »illetve a Büki Gyógyfürdő történetét. A kisalakú könyvecske a nagyhírű gyógyfürdő első ismertetője lett. írásai a Repce mentén élő népről, a települések mindennapi életéről és a történelmi múltról szólnak. Témái kissé bővebben: a paraszti élet, a gazdálkodás menete és eszközei, szókincse, az állattenyésztés, cselédek ós zsellérek sorsa, a népi játékok, a népi színjátszás, szokások, falutörténet, iskolatörténet, termelőszövetkezetek története, a népi táplálkozás, ruházkodás, szőlőművelés, stlb. Földrajzi nevek gyűjtése, magyarázata, múltbéli események története, stb. ízelítőül legyen elég ennyi. Ügy gondolom, hogy Csaba Jósika bácsi mellett talán ő a legeredfményesfob Vas megyei munkása a néprajznak és a helytörténetnek. Tevékenységéért 1977-lben Sebestyén Gyula emlékérmet, 1980-ban pedig Ortutay Gyula emlékérmet kapott. Ezeket az érmeket az országos viszony26