Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Fülöp József: Az orosz nyelvoktatás 4 évtizedes története

ben kitört pánik hatása alatt". Majd így folytatta: „Az iskolának jelenleg nincs testnevelője, orosz szakos nevelője egyetlen sem,.. ."

25 Sajnálatos, hogy a csak orosz szakos nevelőink számára felrémlett a létbizonytalanság iréme is. A ikoimirmányramdelet hatására a szülők és tanulók szabadon választhatták meg a tanulandó idegen nyelvet. A megye oktatásügyi helyzetéről 1956. novemberében készült tájékoztatóban erről a következőket olvashatjuk: „Többségükben általános iskolák szintjén a német nyelvet választották. Problémát jelent az egy szakos (csak orosz szakos)nevelők további fogkoztatása."

20 Tovább fokozta a káoszt, hogy egyes iskolákban 2—3 féle idegen nyelvet is választottak. Az 1957. február 4-én megtartott igazgatói értekezletről készült Vas Népe cikkben már arról olvashatunk, hogy „számos iskolában gyarapodott az orosz nyelvet tanulók száma .. ,"

27 Végül is a nyelvoktatást szabályozó rendeletek 'hatására megmaradt az orosz nyelv vezető szerepe, de lehetővé vált a nyugati nyelvek szélesebb körű fakultatív és kötelező oktatása. AZ OROSZNYELV OKTATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1957—1973-ig

28 Az 1960/61-es tanévben Vas megye területén 145 felső tagozattal is rendelkező általános iskola működött.

29 Alig 50%-ban folyt ekkor csupán az orosz nyelv oktatása: 50 osztott és 22 részben osztott iskolában. A statisztikai összesítő szöveges értékelése kizárólagos okiként a neveliőhiányt jelöli meg. Tehát a fejlődés gátját, az oktatás teljessé tételét elsősorban a tanerőhiány okozta. Második tényezőként a .megye .aprófalvas településhálózata, a 81 részhen osztott iskola jelentett akadályt. Ezek körzetesítése nélkül még több orosz szakos pedagógusra lett volna szükség. Az itt jelzett két ok felszámolása sok időt igényelt. A körzeti iskolai hálózat kialakítása már 1950-tőű folyt. Mindez komoly szervező és tervező munkát igényelt. A probléma megoldását nehezítette, hogy az 50-es években kialakított körzeti iskolák elnéptelenedtek, és egyre újabb, nagyobb területet átfogó körzeti iskolákat kellett kialakítani. A felső tagozattal rendelkező iskolák száma az 1972/73-as tanévre 108-ra csökkent. Ezáltal kevesebb orosz szakos tanárra lett szükség.-'*

0 Másik akadály a pedagógushiány volt. Erre az időszakra világossá vált, hogy a 'főiskolák nem tudják biztosítani a tanerőszükségletet. Ezért kényszermegoldásként 'mindenütt emelkedett a képesítéssel nem rendelkezők szánna, akik többsége egyidejűleg levelező tagozaton tanult is. Ez a helyzet hozta létre a konzultációs központot Szombathelyen, amely a tanárképző főiskola csírájává vált. Sokat vitatott kérdés volt a kép. nélküli pedagógusok felvétele, sajnos gyakran a nappali tagozatokra felvételt nem nyertek kezdtek azonnal tanítani. Nyelvszakunk vonatkozásában ezt nem hallgathatjuk el. Gyenge középiskolás alapokkal, szovjetunióbeli részképzés nélkül a levelező oktatás során nem mindegyiküknek sikerült nyelvtudását magasabb szintre fejleszteni. Később néhányuk sok-sok magántanulással, tanfolyamokon való rendszeres részvétellel megszerezte a szükséges nyelvtudást. Többségük azonban ma is érzi ezt az alapképzésbeli hiányosságot, ezért állandóan átéli a pszichikai beszédfélelmet, ha a nyelvet beszélőkkel kerül kapcsolatba. Módszertanilag viszont sokan közülük magasabb szintre jutottak, mint a nappalin végzettek. Ebben nem kis szerepe volt a szakfelügyeletnek. Sokat .tettek a képesítéssel nem rendelkezők segítéséért. Tárgyalt korszakunk jeles szakfelügyelői voltak: Kovács Imre vezető szakfelügyelő, Kardos Józsefné, Gouth Endréné és Horváth Ferenc. Különösen Kovács Imre harcias természete, bátor kritikai érzéke, de az elismeréssel sem fukar56