Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Mesterházy Sándor: Ostffyasszonyfa történetéből

Kiemelkedőbb események 1900—1987-ig Az 1900-as évek elején történik a Rába szabályozása. Sárvártól kezdődően a folyó mindkét partján megépül a védőgát, francia eredetű szóval az „eszterü" a nép nyelvén, ,,hosteru"-ból származtatva. A szabályozással egy időben megépült Kenyéri és Nick között a rábatoroki duzzasztógát. Rendeltetése, hogy a kisrábai malmokat egyenletesen ellássa vízzel. 1932-ben a gátat teljesen újjáépítették. Ostffyasszonyfa és Uraiújfalu között már a római korban volt híd a Rábán. Ennek a hídnak későbbi neve a Rob-Robiágó szóból származtatva: Ragyogó-híd. A török időkben is fontos szerepe volt a többször átépített fahídnak. Hol a törökök, hol Nádasdy Tamás katonái őrizték. A Rábaszabályozó Társulat az 1900-as éveik elején szállította Győrből azt a vashidat, melyet 1945. inára 27-én hajnalban a szovjet hadsereg elől menekülő nyilas csapatok robbantottak fel. Vas Megye Tanácsa 1966-ban felépíttette a mai korszerű, ún. ragyogói hidat. Bal oldali betonívén kis emléktábla jelöli Petőfi Sándor és Orlay Petrics Soma találkozó helyét. A híd közelében álló ragyogói csárda betyároknak nyújtott menedéket. Kormos Kati volt a tulajdonosa. A csárda 1903-ban leégett. Népesség alakulása a községben: 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 évben. (1987) 1815 1907 1900 1831 1783 1600 1277 (1000) A felszabadulás után az elvándorlással és a születések csökkenésével kb. 45%-al fogyott a község lakossága. Remélhető, hogy a fiatalok közül többen megmaradnak a községben és a nyugdíjasok is szívesen költöznek vissza a szülőfaluba, ahol a kis konyhakert termése könnyebbé teszi életüket. Emellett vonzó lehet számukra a falu tiszta levegője. Nagy megpróbáltatást, sok szenvedést hozott az első világháború a községre (1914—18). Mozgósításkor fiatal katonakötelesek, középiskolás diákok, családapák indultak el a háborúba. Sokan sebesültek meg, gyógyulásuk után újra a harctérre vitték őket, sokan nem térhettek vissza családjukba, valahol orosz vagy olasz földben pihennek jeltelen sírokban, özvegyek, árvák siratták őket. Az 1938-ban, az evang. egyház harangtornyát bástyaszerűen átalakítva, készült el a hősi emlékmű. Az egyházi harang helyébe községi harang került, mely megszólalt halottak napján (nov. 2.) és a két világháborúban részt vettek temetésekor. A hősi emlékműre mindkét világháború áldozatainak neve márványtáblába van vésve. Mindkét emléktáblán 66 név van. Az 1983-ban éthelyezett emléktáblán 7 polgári és 9 elhurcolt izr. vallású, ostffyasszonyfai lakos neve is fel van jegyezve. Az első világháború szomorú emlékhelye az ostffyasszonyfai hadifogolytemető. A vasútállomással szemben Földvárpuszta területén létesítettek hadifogolytábort 1915—18 között. A tábor területe 251 khold volt, hozzátartozott még 526 khold terület, melyen az élelmezéshez szükséges kerti növényeket termelték. A táborban kő—téglaépületeken kívül barakkok voltak, villanyvilágítás, vízvezeték és csatornázás, kórház, mosoda, kantin, bolt s egyéb szolgáltató intézmény. A tábor belső használatára kétnyelvű pénzt nyomtattak. A hadifoglyok közül sokan vállalhattak mezőgazdasági munkát a közeli falvakban. A táborban három év alatt 55 000 orosz, 23 000 olasz, 42 000 román, több francia hadifogoly fordult meg. A tábort 1918 novemberében feloszlatták, a 38