Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Brigovich Marietta: Horvátzsidány népi építészetéről és lakáskultúrájáról

A házak díszítésére a klasszicizáló, téglából kifalazott párkányok, falpillérek, szemöldökök, valamint vakolatból felrakott cifrázatok szolgáltak. Az utcakép fontos elemei azok a részletek, melyek az épületek homlokzatain, vagy kerítéskapukon láthatók. Ezek őrzik a falusi kismesterek kézművességének, díszítőkészségének nyomait. Néhány házon kis fülkét alakítottak ki a két padlásablak között, s ebbe valamelyik szent szobrocskáját helyezték el. Az oromzatra került az építés évszáma is. A faluban élő ügyes kezű ács készítette fából a díszes asztalosszerkezétű oromzatdíszítést is. (Posta u. 5.) Díszes asztalosszerkezétű kocsibehajtó kapuk az 1800-as évek első felében készültek, s ezeken azonos mester kezenyoma figyelhető meg. (Fő u. 19—20.) Egyszerűbb asztalos szerkezettel készült a Fő u. 15, sz. kapuja. A tornác az udvari homlokzaton a lakóépület és a kamra előtt húzódik, az istálló homlokzati síkja általában a belső falsíkban folytatódik. Az udvari tornácoknak többféle változatát lehet megkülönböztetni: falazott szögletes pillérűt ívvel vagy félkörívvel áthidalva. Néhol a pillérek között mellvéd található. A másik tornáctípus gazdagabb építészeti í'ormaképzésű. A falazott szögletes pillérek helyett szögletes vállú hengeres oszloptestek épültek íves áthidalóval, esetleg mellvéddel. Sokszor a jellegtelennek tűnő utcai homlokzatok eltakarják az igen szép építészeti részleteket őrző tornácos udvarbelsőket. A ház építészeti stílusának megfelelően alakították ki a nyílászárókat is. Eltűntek a korábbi ácsolt ajtók és ablakok, a helyükbe vésett, elektikus elemekkel díszített, bélletes ajtó- és ablakkeretek kerültek: megjelent a zsalugáter. Építészeti különlegességnek tekinthető a Templom u. 10. szám alatt található ház, amely a Fertő-tó környéki falvak épületeivel mutat rokonságot. (6.) Mai átalakított formájában is megőrizte a megkülönböztető formai jegyeit. A hasonlóság nem véletlen: a falu első plébánosa, Horváth István a Sopron melletti Hidegségből került ide lelkipásztornak a templom elkészülte után. A plébánia épülete mellett húzódó telken rokonait telepítette le, akik a hagyományaikhoz híven építették fel házukat 1875-ben. A felszabadulást követő gyors társadalmi átalakulás és az anyagi jólét robbanásszerű növekedése az 1960-as évekre fellendítette az építkezési kedvet, de egyidejűleg megváltoztatta az épületek szerkezeti rendjét is. A tágasabb otthon utáni vágy gyakran indokolatlanul nagy méretű házak építésében realizálódott, melyek sajnos esztétikailag is kifogásolhatók. . A falu jelenlegi építkezésében nagy előrelépés tapasztalható esztétikailag és minőségileg is. Megszűnőben a jellegtelen, minden hagyománnyal szakító, sátortetős kockaház divatja, az ablakokat keretező, s díszítőelemként másutt is alkalmazott színes'csempesor. Egyre több az aszimmetrikus homlokzatú, s változatosabb megoldású házkülső. Nagyon remélem, hogy az a mostanában jelentkező szimpatikus szemléletmód, mely az életképes, s a régebbi építészeti hagyományokat tükröző épületcsoportok, faluképi együttesek megőrzésére törekszik, megértő támogatásra lel. GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK ÉS A TELEK EGYÉB TARTOZÉKAI Amint azt már az általános bevezető részben említettem, az önálló gazdálkodás, a megnövekedett raktározási és gazdasági térigények hatására a keskeny telkeken egy-, a szélesebbeken pedig kétsoros — esetleg laza, halmazszerű- elrendezésben a gazda egyéni szükségletei, kézügyessége, rendszeretete, stb. szerint számos, kisebb-nagyobb toldalék épült. Élettartamuk változó volt: a gazdasági épületeket sokszor időtállóbbnak építették a lakóépületnél. A téglaépít78