Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Brigovich Marietta: Horvátzsidány népi építészetéről és lakáskultúrájáról

kezes elterjedése után először a gazdasági épületeit építette át az, akinek nem állt módjában egész portáját átépíttetni. A gazdasági építményekre manapság is szükség van a háztáji földön gazdálkodónak, állattartónak. Ezért a közelmúltban épített házak mögött is ott sorakoznak a keskeny szalagtelken a különböző szélességű, változó nagyságú, sok esetben még a múlt században épült gazdasági építmények, egyéb tartozékok. 1. Kamrák, pincék, nyári konyhák A háromsejtű házaknál a konyhából nyíló egyik helyiség kamra volt. Ekkor a kamra olyan tárolóhelyiség volt, mely hálóhelyül is szolgált. A tiszta szoba kialakulásával egyidőben a helyiségbe kályha került. Míg az első szoba reprezentációs funkciót szolgált, a hátsó szobává előlépett egykori kamra vette át a lakószoba szerepét. Aztán a mai értelemben használt kamrát, vagy kamrákat építettek a lakóház mögé. Két, három, sőt több kamrát is találunk egy-egy házban, a gazdaság nagyságától függően. Az élelmiszerkamra állt legközelebb ä lakóházhoz. Itt tartották a lisztét, zsírt, a lesütött és a füstölt húst, disznóölés után a töpörtyűt, kolbászt. A burgonya, káposzta, kerékrépa számára külön kamrát építettek. A burgonyának sokhelyütt vermet mélyítettek a földbe. A földbe vert oszlopok közé csúsztatott, vagy hozzájuk szegezett deszkák választották el a különböző terményféleségeket. Míg az élelmiszertároló födémé deszka volt, s padlója is volt, addig a terménytároló talaja döngölt agyag, s csehsüvegboltozattal fedték. A kamrákba legtöbb helyen csak az udvarról lehetett bejutni. Csak Prenneréknél láttam olyan megoldást, hogy a nagyméretű terménytárolóból két kisebb helyiséget választottak le: az egyikben hordók álltak. E helyiségeknek udvar felőli bejáratuk nem volt. Néhány helyen találkoztam csak földpincével. Ezeket terménytároló funkciójuk miatt sorolom ebbe a kategóriába. A látott pincék közül mindegyik a telek azon területén állt, amely a legcélszerűbb volt, (pl. ahol emelkedik a terület.) Ezekbe a mintegy másfél méter magas pincékbe a téglából épített pincegádoron keresztül lehetett lejutni. Néhány helyen külön szerszámoskamra is épült, általában az istálló után. A kapuszínes építkezésnél a kamra a lakóházzal szemközt, az utcavonalra került. Lakóházzal szemközti kamrát egyébként nem kapuszínes házaknál is taíálni, ezek is a kapu közelében állnak, — a fentiekhez hasonlóan. Már írtam arról az érdekes jelenségről, amelynek során az élelmiszerkamrát hátsó konyhává, ún. nyári konyhává alakították. Ez a helyiség a legkedveltebb tartózkodási területté vált a házban, amit nem csak nyáron, hanem egész éven használnak. Itt főznek („sparherden", vagy gáztűzhelyen), beszélgetnek, morzsolják a kukoricát, vagy készítik a moslékot délutánonként. Sok esetben roszszabb ágy, vagy heverő is található a jól befűtött helyiségben. A volt konyha az első szobához hasonlóan reprezentációs célokat szolgál, ahol mindig csillognak a kemence rézveretei, ahol az üveges szekrényben a ritkábban használt étkészletek, poharak sorakoznak, ahol az asztalon csipketerítő van, a szekrény tetején rézüstök, mozsarak, itt-ott műanyagvirág. 2. Az istálló Szintén a lakóházhoz építették, általában a terménykamra, esetleg szerszámoskamra mögé. A tehetős gazda külön tartotta a lovakat és a szarvasmarhákat. Az istállókban közepes nagyságú ablakok biztosították a jó szellőzést. Az ajtók 79