Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Brigovich Marietta: Horvátzsidány népi építészetéről és lakáskultúrájáról

BRIGOVICH MARIETTA HORVÁTZSIDÁNY NÉPI ÉPÍTÉSZETÉRŐL ÉS LAKÁSKULTÚRÁJÁRÓL* A TELEPÜLÉS SZERKEZETE A hegyvidék és a síkság találkozásánál, részben patakmenti sík, részben dom­bos, erdőkhöz csatlakozó területeken fekszik a község, a horvátok lakta Hor­vátzsidány. Legősibb magja a bővizű patak mentén volt. A török pusztítása után érkező bevándorlók — az elődök évszázados tapasztalatait felhasználva — általában a régi faluk helyén telepedtek le. A 18. század első feléig az épít­kezések még csak alkalmi jellegűek voltak. Amíg a birtokviszonyok nem szi­lárdultak meg, mindenki ott építhette fel házát, ahonnét a legkönnyebben mű­velhette, irthatta, tisztíthatta a házhelynek birtokba vett földet. A birtokrendezések után a jobbágy telkek szalagszerűen húzódtak a patak­tól felfelé egészen a Csepreg felé vezető útig. A beltelek podvornicában (külső telekben) folytatódott. A telkes jobbágyok ekkor 59. Együttvéve 22 belső te­lekkel rendelkeztek. Legnagyobb a feles, legkisebb az egynyolcados telek. A belteleknek a patak partján húzódó szabályos sora a mai napig fennmaradt. Keskeny és hosszú alakja nem kedvezett az osztódásnak. A telek utcai frontjá­nak szélessége a ház homlokfala mellett egy kocsibehajtó kapu építését en­gedte meg. Elbeszélésekből tudom, hogy a patak menti lapályos részt ki-ki saját telkének területét növelve lehetőségei szerint feltöltötte. A házakat a már feltöltött területen építették. Az utca vonala nem egyenes; a patak közepe tá­ján jobban megközelítik a patak medrét a házak. Az 1769-es összeírás szerint a házas zsellérek száma mindössze három. A későbbi vagyoni differenciálódás során a növekedő sZámú szegénypa­rasztság kis telket vásárolhatott magának a domboldal környékén, a Péstának nevezett területen és kisebb, még beépítetlen területeken. Az 1856-ban készített kataszteri térképen már szerepel az Űj falunak (No­vo selo) nevezett rész. Később épült be a Kucséber utca (ma Petőfi u.), vala­mint a Kőszegi utca, a volt podvornicák helyén. A földbirtokos Berchtold gróf az első világháborúból megtért katonákat telepített le a majorságából kiszakí­tott területen. (Nincskenyér u., ma Tanács u.) A felszabadulás után a község ennek a területnek a folytatásában terjeszkedett, valamint a volt podvornicák területén. Ma az újonnan épült falurészek lassan körbezárják a településmagot, melyet mintegy magházként fog körül a telkek végében a majdnem teljesen összefüggő pajtasor, mely még így is karakteres része a falunak. A mai falu­képben nagyon szépen érvényesül a domboldalon álló templom tömege, me­lyet a múlt század közepén építettek. A falu belső utcái hangulatosak. Néhány épület építészeti egysége alkot. A település további fejlesztésének során a je­lenlegi karakter megőrzésére kell törekedni, s erre készülnek tudatosan a Vá­rosépítési Tudományos és Tervező Intézetben, ahol elkészítették Kőszeg-tele­püléscsoport általános rendezési tervét. (1.) Talán a szép elképzelések találkoz­nak majd a lakosság igényeivel belátható időn belül, mely mostanság emeletes házak építésében leli örömét. * Részlet az 1985. évi néprajzi pályázatból. 70

Next

/
Thumbnails
Contents