Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ESEMÉNYEK, HÍREK - Horváth Sándor: Farkasfai ház a Vasi Múzeumfaluban

A szoba „szent-sarkában" a sarokpad — más területekhez viszonyítva meglehetősen hosszú: a nagy családnak megfelelő méretű étkezőhely kellett, s előfordult, hogy valamelyik családtag itt is aludt. A sarkos elrendezéshez igazodva az ágyak a fal mellett helyezkednek el. Régi típusú, úgynevezett ácsolt ágyak ezek, melyeknél az ágyvégdeszkák és az oldaldeszkák a lábakba vájt hornyokba illeszkednek és faszögekkel erősítik meg őket. Közöttük egyajtós, fenyődeszkakból készített szekrény, ún. „sifonér" áll. Az újdonsült fiatalaszszony, aki a házba jött férjhez, már ezt kapta hozományul, — szemben anyósával, aki 20—25 évvel korábban még egy festett ládát kapott, mely most a „díszesebb", megtisztelőbb két ágy közti helyről a kályha elé került. Említésre méltó a kályha melletti asztalágy is. A konyha berendezései között elsőként a „dikó"-t emeljük ki. A dikó, a léckeretes, szalmafonatú ágy középkori örökségként maradt fenn a vizsgált időszakig e területen, igaz, kiszorulva a konyhába, az eresz alá vagy a hegyi hajlékba. A „telázsin", padokon, falon látható, a földre és a kemence tetejére állított tárgyak java cserépedény, de már néhány öntöttvas fazék és lábas is a háztartás tartozéka. Esztétikus formájával is felkelti figyelmünket a kétfülű, cerépedény vaj köpülő. A mestergerenda fölött és a kemence tetején szárad a felhasogatott fűtésfa, illetve a kemence tetején a foklafa. A nagy-, terménytároló kamra, vagy „pince" jellemzője a természetes ágakból kialakított rekesztek, ahol a répát tartják, illetőleg a verem, amelybe elsősorban krumpli került. A többrekeszes ácsolt hombár mellett gabona tárolására szolgál a fonott, tapasztott hombár is. A vidék fontos kiegészítő tevékenységét, az erdőlést jelzik a szépen megmunkált bárdok. A „pócán" előkészített „enyüstarisznya" és a „hiukalickák" a Farkasfára különösen jellemző téli foglalatosságra, a rigászatra emlékeztetnek bennünket. „A madarászatot — írja Dömötör Sándor — Farkasfán Oravecz Ferenc honosította meg, aki Tótfalváról nősült ide a századforduló táján." Toka Gyula volt a leghíresebb fenyőrigót gyűjtő farkasfai. A kiskamrában élelmiszert: lisztet, zsírt, ecetet, olajat, tojást és egyebeket tárolnak. Az istálló előtt többek között szénahordó eszköz — a hajdiván, avagy „mindegy" — és hosszúiga lóg a falon. A konyha és a szoba ajtaja előtt az eresz alatt húsvéti sonkákból maradt „szentelt lapickák" védik a házat az időjárás viszontagságaitól. Segítségükkel a népi tudatvilágra, a folklórra is utalhatunk, így látogatóinknak a katolikus külső-őrségiek századunk eleji életét sokoldalúbban mulathatjuk be a Vasi Múzeumfaluban felépített farkasfai Tóka-féle — egykori Cséve — házban. A ház nyitvatartási időben, 1985. október 20-a óta tekinthető meg a szombathelyi Vasi Múzeumfalu 10. számú portájaként. 160