Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Pável Ágoston három ismeretlen levele Weöres Sándorhoz

1. Kedves Sanyi, élsz-e, halsz-e még? Azóta már bizonyára túl vagy a nagy rostán, az érettségin, s én mit sem tudok dolgaidról, szándékaidról, hogylétedről. Igaz, hogy magam vagyok az oka, mert utolsó, igen kedves leveledre máig sem válaszoltam/

1 Ennek legfőbb oka azonban az, hogy nem tudtam mit válaszoljak legfőbb kérdésedre, a kötetem megjelenési idejére, stb. vonatkozó kérdésre. Ügy volt, hogy karácsonyra jön ki; de karácsonyra még a felhívásokat sem nyomattam ki s így maradt húsvétra; húsvét előtt pár nappal tényleg kinyomattam az előfiz[etési] felhívásokat s akkor az volt a gondolatom, hogy piros pünkösd szentlelkes napjára megjelenhetik a kötet. De pünkösd már küszöbön volt s én még hozzá se fogtam az ívek szétosztásához. Már pedig előbb össze kell hozni 400—500 előfizetőt s csak akkor lehet a nyomdai munkát megkezdetni. Lassan, ötletszerűen szétosztottam kb. 100 gyűjtőívet, de legnagyobb része még ma is íróasztalomon hever. Most az a végső és megmásíthatatlan szándékom, hogy okt[óber]re kihozom a kötetet. A beadott néhány gyűjtőíven már van kb. 200 előfizető. A többit majd az ősszel toborzom be. Mellékelve küldök Neked is egyet avval a kérdéssel: ha minden nehézség, pressió stb. nélkül tudsz egynéhány előfizetőt szerezni, míveljed!

G Roppant kíváncsi vagyok, mit szólsz majd a kötethez? A Vasvármegyében, Életben, Magyar Kultúrában megjelent szemelvények csak egészen egyoldalúan jellemzők, mert éppen a legegyénibb hangú verseket nem közöltem még, különféle okokból. Néhány versem ott van a kolozsvári Pásztortűz és a Pesti Napló szerkesztőségében s az értesítés szerint várja sorrakerülését (a szerkesztők dicsérték őket s csak türelmet kérnek, mert nagy a megjelenésre váró anyag.) Igen örültem annak a szeretetteljes hangnak, mellyek legutóbbi leveledben Juciról és Laciról írtál.

1 Pompás fickókká lettek mindketten; eleven ördögök, hogy hetedhétországon is alig akad párjuk. Most éppen mindketten színdarabot írnak, amelyet a kultúrban

8 akarnak előadatni s mindegyik iskolás pajtásaiból toborozza a szereplőket. A Laci színdarabja már kész;' egy mesét dolgozott fel, melynek főhősét, Nyika rablóvezért ő maga „fogja" játszani. Egész tatárjárás van nálunk napról napra s harcok, tanácskozások a szerepek szétosztásában. Juci lett volna a királykisasszony, de a napokban összeveszett Lacival s most ő is külön színdarabot ír a maga és barátjai számára. Laci a múltkor meg is jelent a kultúrban, a nagyterembe surrant barátjával s ott pontos adatokat vett fel a terem nagyságáról, a férőhelyek számáról és a várható bevételről, melynek egy részét jótékony célra szánja. Nekem persze mindez fenemód tetszik. Jövő héten utazunk Jugoszlávijába s aug[usztus]végéig ott is maradunk. Hát te merre jársz? írj sokat Magadról s szándékaidról s egy keveset az érettségiről is. Kedves Szüleidnek szíves üdvözlet és kézcsók, Téged a régi szeretettel ölel Guszti bátyád Goethe-t keresik', ha nincs rá szükséged, küldd vissza'ß [Szombathely, 1932 július eleje] 13