Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Sill Ferenc: Valter Ilona: Románkori szakrális épületek Nyugat-Pannoniában

nyújtott dr. Friedrich Berg bécsi és dr. Marijan Zadnikar ljubljanai kutató. Közös munkájuk újabb bizonyság arról, hogy múltunk vizsgálatában a nyitottság, egymás értékeinek elismerése kimagasló kulturális eredményeket hozhat nemcsak Vas megyében, hanem egész Pannónia területére kihatóan is. Nyugat-Pannónia az Alpok keleti nyúlványaitól a Kisbalatonig, a Zala alsó folyásáig és a Marcal vonaláig terjed. Ma Burgenland, Szlovénia északkeleti része (Prekmurje), Győr, Vas és Zala megyék alkotják e födrajzi egységet. Ez a terület a Karoling uralom idején (9. század) a birodalom keleti határvidéke (Ostmark) volt. A honfoglalás idején magyar fennhatóság alá került. Szent István országszervezése után pedig a soproni, a mosoni, a locsmándi, a győri, a karakói, a vasvári és a koloni (zalai) várispánságok hadi és közigazgatási szervezetéhez tartozott. Az ezredfordulóig a salzburgi és passaui püspökség gyakorolt e területen egyházi főhatóságot. Szent István egyházszervezése után a győri és veszprémi püspökség igazgatása alá tartozott, majd Szent László uralkodása idejétől (1084) a zágrábi érsek is osztozott e területen. A 11. század végére az egyházkormányzat középrétege, a főesperesi szervezet is kialakult. A győri egyházmegyében a mosoni, a győri, a soproni, a pápai, a locsmándi, a vasvári és a muraszombati, a veszprémi egyházmegyében a zalai, a zágrábi területen pedig a bekcsényi főesperesség. A felkutatott és tárgyalt szakrális épületek tehát ebben a szervezeti közegben helyezendők el. Az első templomokat a püspöki székhelyeken és az ispánsági központokban a király alapította. Az ispánsági várak topográfiájára jellemző, hogy a várban találjuk a főesperes templomát, a váralján (suburbium) pedig a másik templomot, amelyben a plébániai teendőket végezték. A főesperes templomának a helye Mosonban, Sopronban és Locsmúndon nagy valószínűséggel megjelölhető. Valter úgy véli, hogy Vasváron is. Megjegyezzük, hogy Vasváron még régészetileg tisztázatlan a főesperes templomának a helye. A földvár feltételezett területén egy centrális alaprajzú templomról tudunk. Ismert patrociniuma ellenére nem zárható ki, hogy a korai Árpád-korban e szentély helyén volt a vasvári főesperes temploma. Csak később, amikor a várral szemközti magaslaton felépült a kéttornyú káptalani templom, a préposti székhely miatt ez lett a főesperes temploma. A király és egyházi méltóságok (püspökök, apátok) mellett a 12. században már világi földesurak is szerepet vállaltak a templomépítésben. A német Eigenkirche mintájára nemzetségi kolostortemplomok épültek, amelyek mellett rendszerint egy másik kisebb plébánia-templom is található. Ennek egyik legszebb emléke a jaki Szent Jakab kápolna. A 13. században jelentős társadalmi rétegeződes bontakozott ki. A várjobbágyi és szerviens családokból kialakult a közép- és kisnemesi réteg, amelynek gazdasági kapacitása is megnőtt és ez lehetővé tette a nagyobbszámú falusi templom építését. A magyar kereszténység kezdetén jobbára fából, vagy paticsfallal épültek a falusi templomok. Már a szabolcsi zsinat (1092) elrendelte, Hogy a könnyen romló épületeket építsék újjá. Valter könyvének adatai arról győznek meg, hogy egy század is elmúlt ezután, amikor tartósabb anyagból és nagyobb arányokban indulhatott meg a falusi templomok építése. A közölt táblázat ezt a tényt számszerűen is megvilágítja. Ali. század 14 templomából 7, a 12. század 24 templomából 15, a 13. század 308 templomából 340 a falusi templom. A szorzok kutatásai alapján összesítést kapunk a 362 helységben felépült 406 templomról, amelyeknek nagy ré74