Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Halmágyi Miklós: Kutatáshoz nélkülözhetetlen. Az „Életünk" repertóriuma 1963—1982

ismerhetjük meg. A szerző minden esetben bemutatja a nagyszülők, szülők, elbeszélők, gyerekeik és unokáik családon belül használt nyelvét és a majoron kívüli nyelvi behatásokat. A csajtai majorban minden este összejöttek a családok közös szórakozásra. Gaál Károly könyvében az ilyen összejöveteleken elhangzott prózai szövegeket közli abban a sorrendben, ahogyan felvette őket. Egyet sem úgy, hogy mesélni akartak. A szerző véleménye szerint soha nem volt szokás, hogy családok csak mesemondásra jöttek volna össze. Ez csak az istállóba kiszorult öreg férfiak szokása volt. Gaál többször is hangsúlyozza, hogy nem kizárólagos meseanyagot ad közre, hanem elbeszéléseket, melyeknek nagy többségét nem neki, hanem a majorok lakói egymásnak mondtak. Az elbeszéléseket nem csoportosította műfajonként. Abban a sorrendben közli, amelyben fölvette őket. így nyomon tudjuk követni a beszédanyag sokrétűségét, s az elbeszélés belső rendjét is. Az anyag többsége hiedelemmondákból áll. A tervezett második kötetben, a burgenlandi magyar nyelvű parasztfalvak elbeszélésanyagával összehasonlítva szándékozik a szerző ezeket részletesen tárgyalni. Egy német anyanyelvű adatközlő elbeszéléseit is közli a szerző annak bizonyításául, hogy egy tájon belül, azonos jogi és gazdasági viszonyok között, a nyelvtől függetlenül kialakulhat egy társadalom közös hagyományos kultúrája. Gaál Károly véleménye szerint az egymástól elszigetelten élő más nemzetiségű, más nyelvű falvak lakóinak kultúráját nem a nyelvcsoport, hanem a kistáj nyelvcsoportjainak összefüggésében kellene vizsgálnunk. A szóbanforgó témakörben hasonló vizsgálathoz rendelkezésünkre áll néhány kiadvány. A Bük környéki uradalmak cselédeinek visszaemlékezéseit Szabó József jegyezte fel 1973-ban (Néprajzi Közlemények XXIII.). Vasi népmese-gyűjtemények Dömötör Sándor és Kuntár Lajos szerkesztésében jelentek meg az ötvenes években (Büki népmesék, 1954, A furfangos Tilinkó, 1955, Az aranyrózsafa, 1957, A bűvös ládikó, 1959). Két éve jelent meg a Vas megyei szlovének első népmese-kötete Krajczár Károly lejegyzésében (Slovenske pravljice iz Porabja, 1984). Az ötvenes években a Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség által gyűjtött mesék is kiadásra várnak. De ma is érdemes lenne egy-egy közösség elbeszélő kultúráját megörökíteni nemcsak faluhelyen, de a városokban is. M. KOZÁR MÁRIA KUTATÁSHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ „ÉLETÜNK" REPERTÓRIUMA 1963—1982 Nem véletlenül idézi Láng Gusztáv Anatol France levéltáros hősének szavait az „Életünk" repertórium bevezetőjében. „Nem ismerek könnyedebb, vonzóbb, kedvesebb olvasmányt, mint egy katalógus" — mondja Bonnard Szilveszter, és igaza van. Persze mindennek a fordítottja is igaz. Az azonban kétségtelen, hogy egy katalógusnál, bibliográfiánál, repertóriumnál (végeredményben rokon műfajok) pontosabb, lényegretöröbb és nélkülözhetetlenebb olvasmány aligha akad. Kutatónak, de egyszerű olvasónak is elemi szükséglet lesz, lehet 65