Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Halmágyi Miklós: Kutatáshoz nélkülözhetetlen. Az „Életünk" repertóriuma 1963—1982

— mégha nem is napi — az „Életünk" repertóriumának forgatása. Valamit magára adó folyóirat nem lehet meg repertórium nélkül, ezért aztán régi adósságát törlesztette a szerkesztőség és a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, amikor megjelentette e nem is kis terjedelmű kötetet, amely 1963-tól, a folyóirat — akkor még antológia — alapításától kezdve 1982-ig, a huszadik évfolyamig közli az „Életünk"-ben megjelent összes írás, vers, elbeszélés, tanulmány, kritika, publicisztika, képzőművészeti alkotás stb. adatait. A repertórium összeállítója Nagy Éva és az anyaggyűjtésben közreműkö dő Köbölkuti Katalin és Székelyné Török Tünde alapos és jó munkát végeztek. A repertórium felépítése szerzői betűrendes, amit elsősorban a folyóirat irodalmi jellege indokol. Az egyes szerzők műveit a szerkesztők a megjelenés időrendjében közlik. A keresés megkönnyítése érdekében az egyes személyek anyaga egy helyen szerepel. Ezt követi sorkihagyás után az ikonográfia. A nem szépirodalmi jellegű írások közötti tájékozódást tárgy- és földrajzi mutató segíti. A helyneveket ritkított szedés különíti el, míg a képanyagra utaló tételszámot aláhúzás jelöli. A repertórium összeállítói remélik, miként írják ezt a kötet előszavában, hogy az érdeklődők számára a repertórium új szempontokat kínál a feltárt anyag kutatásában. A repertórium forgatása közben sok mindenen elgondolkozhatunk Mindjárt az élen álló bibliográfiai leírás elénk tárja azt az utat, amit az ,,Életünk'

; az elmúlt húsz év során megtett. Az első hat évben irodalmi antológiaként látott napvilágot évi három számban. 1969-től 1977-ig négy megye közös irodalmi, művészeti, kritikai folyóirata, majd 77-től egyedül Vas megyéje, 79-től havi megjelenéssel. Túlzás nélkül három korszakot különböztethetünk meg tehát a lap életében, melyeket más-más főszerkesztő neve fémjelez. (Palkó István, Kulcsár János, Pete György.) Talán éppen ezért nem ártott volna, mégha ez elég nehéz feladat is, ha ez a három korszak a repertórium anyagában is érzékelhető lenne, a lehetőségekhez képest különválna. Az „Életünk" arculata korszakonként ugyanis annyit változott, mintha nem is egy, hanem három lapról lenne szó. Hogy ez menniyre így van, megmutatkozik éppen a honismereti, helytörténeti jellegű írások sorsában, illetve repertóriumbeli követésében. A Mutatóban a helytörténet, és a honismeret címszó mindössze kétszer szerepel, mondanunk sem kell, hogy ennél jóval több ilyen jellegű írás jelent meg az „Életünk"-ben az elmúlt húsz év során. (Noha aki figyelmesen végigböngészi a repertóriumot, rájön, hogy a helytörténeti írások az utóbbi években nagyjából kiszorultak a lapból. Kár hogy így történt, még akkor is, ha a fent emlegetett arculatváltás némiképp indokolja a történteket.) Az „Életünk" mára erőteljes irodalmi folyóirattá vált, méghozzá olyanná, mely tudatosan kívánja kiküszöbölni a regionalizmust, nem elvetve a szűkebb pátria hátországát, de igyekezve az országos kultúra erővonalai közé emelkedni. Természetesen ez a látásmód, ez a látószög is bőven terem értékeket, lásd például: Ágh István Berzsenyi—Kemenesalja kötetét, melynek helytörténeti vonatkozásai számosak. Mindezek ellenére, vagy inkább mellett, nélkülözhetetlen olvasmánya, segédeszköze a repertórium a helytörténet kutatóinak. A számos adalék, adat, résztanulmány, közöttük olyan, mely csak itt található meg, az „Életünk" elmúlt húsz évfolyamában, segítheti a kutatást. S tulajdonképpen az „Életünk", illetve húsz évfolyama maga is téma. Ha még ma nem is, de egykor majd biztosan. HALMAGYI MIKLÓS 66