Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

MŰHELY - Horváth Ernő: Bemutatjuk dr. Dömötör Sándort

KAPCSOLAT VAS MEGYÉVEL A néprajzi főtémában szerzett doktori címe elismeréseként 1931-ben fizetésnélküli gyakornok lett a Néprajzi Múzeumban. Itt két esztendőt töltött el, azonban megélhetéséhez fizetéses állásra volt szüksége, melyet azonban a Múzeum nem tudott biztosítani. így került 1933-ban a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjához, mint havidíjas hivatalnok. Itt is két esztendőt töltött el, majd 1935-ben ennek az intézménynek a balatonkenesei üdülőtelepére kerül, ahol igazgatóhelyettesi és számviteli ellenőri feladatokat lát el. Hivatali teendői mellett szakmájában is sokat dolgozik. Sorra jelennek meg cikkei, tanulmányai különféle lapokban, folyóiratokban. Itt kerül először közelebbi kapcsolatba Vas megyével is. Köztudott, hogy 1933-ban Pável Ágoston szerkesztésében és a Vasvármegyei Múzeum kiadásában elindul a „Vasi Szemle", mely mindvégig anyagi gondoktól volt terhelt. A problémák orvoslásának reményében Pável a szomszédos megyékkel társul és 1940-től a Vasi Szemle „Dunántúli Szemle"-ként folytatja munkáját. Így lett a lap Vas, Veszprém és Zala vármegyék hely- és művelődéstörténeti folyóirata. Pável a szerkesztési munkák megkönnyítése érdekében minden megyében önálló szerkesztő bizottságot szervezett, melyek szerkesztett helyi anyaggal látták el a lapot. Ennek a szerkesztő bizottságnak lett tagja 1940-ben dr. Dömötör Sándor is, aki ezután cikkekkel és irodalomismertetőkkel is szolgálja a lapot, miközben jó barátságba kerül Pável Ágostonnal. Nyilván már ekkor lehetősége kínálkozott, hogy közelebbről is megismerkedjen a Pável vezette Vasvármegyei Múzeummal, mely későbbi elhatározásában is segíthette. 1943-ban részt vett Balatonszárszón a németellenes ifjúsági csoportok konferenciáján, ahol előadást is tartott „Hagyományaink élete" címmel, mely a ,

;

Szárszó" c. antológiában meg is jelent. 1944-ig élt és dolgozott Balatonkenesén. 1948-ban nyílnak meg előtte ismét a múzeumi munkálkodás lehetőségei. A Magyar Nemzeti Múzeum Tanács 192/1948. sz. ügyiratában ugyanis ideiglenesen megbízza, 1948. dec. 15-től dec. 31-ig terjedő időre, a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségén végzendő aszszisztensi teendőkkel. Itt értesül nyilván arról a lehetőségről, hogy Szombathelyen egy múzeum vezetői állás vár betöltésre. 1949 januárjában már Szombathelyen is találjuk, mint a Vasvármegyei Múzeum új igazgatóját, Pável megszakadt munkájának folytatóját. MÚZEUMIGAZGATÓ SZOMBATHELYEN Üj munkahelyén súlyos gondok és nehéz feladatok várnak rá. Egy olyan intézmény élére kerül, mely több hónapon át hadikórházként és raktárként szolgált, minek következtében anyagait összezsúfolták, melyek a közeli bombázások, hídrobbantások következtében erősen megrongálódtak és amelyek 1946tól, Pável halálától, szakmailag gazdátlanul álltak. Megérkezése után azonnal munkához látott. Felmérte a szükséges teendőket, feltárta a szükséges anyagi forrásokat, kiépítette a szükséges személyi kapcsolatokat, bekapcsolódott a megye társadalmi és tömegszervezeteinek munkájába/s mindezek segítségével beindította a Múzeum gépezetét. Hogy ezt menynyire jól csinálta, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1950. decem17