Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: Entzbruder Dezső és a magyar zene

Nemegyszer a tisztek már felvarrták régi rangfokukat, s letépték a Tanácsköztársaság jelvényeit, felszaggatták a vasúti síneket és mámorosan készültek a változásra. Emlékszem az egyik újságcikk így írt az akkori eseményekről: — Rágalmazók, gyáva megalkuvók, gáncsoskodók jöjjetek ide a Dunántúlra, ha szeretnétek látni milyen a pokol? De 1919 nyarán legendáshírűvé vált soproni vöröskatonák és vezérük Entzbruder Dezső résen voltak. Á bukás után — az ellenség tudja miért — szinte elsőnek végeztek Fellner Sándorral, Entzbruder Dezsővel, Bors Lászlóval, a forr. törvényszék vádbiztosával, valamint a jánosházai gyógyszerésszel: Salzberger Sándorral. A fehér tigris az őrizetlenül maradt kapun besurrant és véres garázdálkodásba fogott. 1959-ben a történelem végre rámutatott az elfelejtett hadügyi biztosra. Exhumálták és katonai pompával temették el abban a városban, ahol annyi nagyszerű harcot folytatott a reakció ellen. Azóta, utcák, terek, iskolák, kollégiumok, munkásőrszázad, táblák és szobor hirdeti emlékét és mártírjaink megbecsülését. Most az ötvenéves jubileumi ünnepségeket indítjuk be, azokról akarunk hálatelt szívvel megemlékezni, akik az Eszméért a legtöbbet, az életüket adták, s akik örökké élni fognak a munkásosztályon belül, hisz Lenin zászlaja alatt izmosodtak meg s azért halni is tudtak. Ne felejtse el senki emléküket! A proletariátus, a szocializmus nevében boruljunk le sírhantjuknál és mondjuk el együtt a proletár imát: »Világ proletárjai egyesüljetek!« Legyen béke az egész földtekén, minden ember legyen szabad, akár fekete, fehér, maláj vagy vörösbőrű, s minden ember harcoljon a világbékéért. Győzzön végre a népakarat, legyünk a béke tigrisei a lenini zászló alatt, mint a nagyszerű Entzbruder Dezső elvtárs is volt és a többiek is voltak, akik életüket adták ugyanezen célokért és a boldog élet helyett közel ötven éve porladnak a földben. Vecsés, 1967. december 15-én. Szabó László. Sze. ig. szám: AU-I. 688409. — Párttagsági sz.: 018852. — Vecsés, Akácfa-utca 3. sz." — E hévvel teli megemlékezést hasznosnak véltük teljes terjedelmében közölni, mert a személyes kapcsolatból fakadó élmények hívebben őrzik és rajzolják meg a múlt homályában eltűnt ember külső és belső habitusát, mint bárki, netán avatott tollú idegen! S ezért nem ragaszkodtunk csupán a zeneművésszel kapcsolatos sorokra. Entzbruder Dezső születésének 90. és halálának 65. évfordulóján ereklye számba megy ez a saját kezével írott s magyar zene történetével foglalkozó előadása. Közlésével és más eddig még nem közölt adatokkal való kiegészítésével, szerettük volna gazdagítani, egy meleg sugárral színesebbé tenni az emberarcon tükröződő hősi fényt. FORRÁSOK 1. Entzbruder Dezső eredeti kézirata (Rácskay Ferencnénél). 2. Szabó Ferenc levele (Rácskay Ferencnénél). 3. Farkas Gézáné levele (Kondics Józsefnél). 4. A pápai Állami Tanítóképző Értesítői. 5. Pápai Közlöny. 6. Pápai Lapok. 7. A Sárvár Járási Hírlap. 8. Saját cikkeim: Napló (Veszprém) és Vas Népe (Szombathely). 9. Gerse—Rácz: Entzbruder Dezső élete 1894—1919. Vasi Szemle, 1961. 1. sz. GO—79. p. 10. Bors András: A szépség és szenvedély útján az emberi jogokért. Vasi Szemle, 1961. 1. sz. 50—63. p. 53