Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - MŰHELY - Kovács József: Avas Kálmánné 70 éves (Portré)

»Jó emlékezőm <mM minidig. Azt mondták rám: Irén, te biztosan a „talpon" születtél. A „talp" — itt ú,gy hangzók tóp — a régi faépületek ajtókeretének a talpa. Az öregeik szerint az alatt tanyáznak az ősöík szellemei. Valaha, öregeinik ideijeiben — amúgy talán a lakás nehéz levegője milatt — kivitték a szülőasszonyt az ajtó küszöbéire, a talpra. így könnyen átadták erényeiket az újszülöttnek az ősök ... Lehet, a talpon születtem. Így rnostainlálban, ha ülök az asztalnál, olvasgatok, egyszeresek anyámat hallom. Mosok — és látom a régiek mosását, látom a hajdani szőtteseket. Begyújtok ide a kályháiba, és előttem az egykori füstöskonyiha. Hazahozom a kenyeret a boltból, megszegem és érzem a hajdani kenyérsütés ünnepélyességét.-« A sok füzet az asztalon arról tanúskodik, hogy ezek az emlékek írásba is rögződnek. Egy-egy részlet eljut valamelyik újságba, elhangzik az iskolások előtt, vagy talián még a rádióiban is. »Mert azért mégis csak joibb, hogy mások is tudják, hogy mi mit tudunk a pankiaszi haranglábról, a szlattai barátoisi kútról, a szaknyéri (boszorkányokról., a Denke patakról, a szénégetőkről, a pálinkás kunyhóról, a len termesztéséről, és féldolgozásáról, a házi szőttesről, a régiek öltözködéséről, építkezéséről, munkájáról, a téglagyárról, a vasútépítő kubikusokról, a tollfosztásról és a tökmagkiöpesztiőről, iá disznóöletről, a hajdináról, lamyáimk, nagyanyáink dajkáló meséiről, dalairól...« 1971. óta tevékenyen részt vesz a honismereti mozgalomban. 1972^től kezdve minden évben juttatott el (anyagot az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra éspedig la legkülönbözőbb témákból: mesék, mondák, őrségi szavak, népi táplálkozás, szokások, ragadványmevek, helyekhez fűződő történetek, személyleír ások, az őrségi parasztság élete, a cigányok, az amerikás őrségiek, jeles napok, szaikrális emlékek, gyermekjátékok, növények, ívirálgok, építkezés, hiedelmek, az élet mindennapos jelenségei, születés és paszita, esküvő és lakodalom, halál, temetés és tor, búcsúi vigasság. Pályázatával mindig nyert valamilyen díjat, mindig az elsők között volt. A szakrális lemlélkek megírásáért kiemelt országos első díjat kapott. Máls pályázatokon is részt vesz, ha emlékeiből, összegyűjtött .anyagálból közölni tud ivaliamit. Az il970-(ben a Magyar Írók Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszter által meghirdetett „Emlékező fialu" című pályázaton I. díjat nyert. Eredménnyel szerepelt a „(Nekem szülőhazám" című pályázaton is. Pedig egyik-másik dolgozatánlak összeállítása nem kis fáradságba került. Ldőben és munkáiban sokat kívánt tőle a névgyakorisági sorrend összeállítása a nagyrákos! és őriszentpéteri anyaikönyveikbői. A mű: egy nagy területnek majdnem kétszáz esztendőn keresztül előforduló keresztnevei, névsorban, gyakorisági mutatókkal. Emlékeit felidézi, másokat meghallgat, de mindennek utánajár. Minden adatáért »meggyalogol«, a szó legszorosabb érteiméiben. Munkamódszeréről, ösztönzőjéről 10 évvel ezelőtt így írt Kiss Zsuzsa a „Szövetkezet" című lapban : »... járjia az őrségi falvakat, felkeresi a régi öregeket és mesélteti őket. Az ismerősüknek talán könnyebben megnyílnak, közvetlenebbül mesélnek az elmúlt időkről. Járjla a vidéket, de mindig csak gyalog. Ennek a gyaloglásnak a fáradalmait azonban csökkenti a táj szépsége, varázsa. Akik erre vetődnek, erre kirándulnak, az ország egyik legszebb vidékének mondják...; egy hatalmas liget az őrség... Járja a vidéket. Nappal beszélget, beszéltet s este a nagy kék füzetbe leírja a látottalkat, hallottakat; feljegyzi, kitől mikor gyűjtötte.« 7