Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - MŰHELY - Kovács József: Avas Kálmánné 70 éves (Portré)

örömmel vesz részt a honismereti tanfolyamokon, találkozókon. Szívesen van ott mindenütt, ahol a honismeréti mozgalom aktivistái jelennek meg. Min dan alkalom szalmáira baráti találkozó. Megtiszteltetésnek veszi, ha valahová meghívják; mindig eleget is tesz ia meghívásnak. Elmegy iskolai diákszakkörökbe, klubértdkezletekre, falugyűléseikre, néprajzi előadásokra. Nem mulasztja el az alkalmat, hogy felszólalásaival is felhívja a figyelmet az örségre. Szinte mindenre tud példát felhozni éfaényeilbő'1 és tágalbb otthonaiból, az örségből. Józanul meglátja az értékeiket a régiben, a hagyományoslban, az • újban, a forradalmiban. Bölcsessége hamiar rátapint arra, hoigyam, hol és mikor nem ütközhet a régi és az új; az 'érték minidig érték. Igen nagy élmény volt számára 1'981-lben, hogy részt vethetett az önkéntes Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőik X. Országos Találkozóján, amelyet Hódmezővásárhelyen rendeztek meg. „Nagy sikert aratott Avas Káimánné előadása az őrségi (virágokhoz fűződő népszokásokról, hiedelmeikről" — számol be erről a találkozóról a „Vas Népe". Néhány évvel ezelőtt Körmenden a honiismereti csoport mumkaülésén Avas Kálmánnára került ia sor, hogy tevékenységéről beszámoljon. Minden jegyzet nélkül, választékosan és színesen be is számolt munkaijairól. Bevezetőül Petőfinek Arany Jánoshoz intézett kérdését idézte: „Ki volt a tanítód? Hol jártál iskoláiba?", majd sajáitmagának feltéve a kérdést, meg is adta a választ: »Hat elemim van; mióta megtanultam a hetüket, mindig szeretteim olvasni, bár nem mindig akadt rá idő; most töfoib a lehetőségem. Jelenleg a községi könyvtárt kezelem. De azt is mondhatnám, hogy van mégegy, másfajta iskoláim is, amelyből nem iratkoztam ki soha. És ez az őrség a maga teljességében, falvaival, embereivel, erdeivel, mezeivel, rétjeivel, múltjával, hagyományával, történelmével, mindennapos életével, jelenjével s alakuló jövőjével.-« Néha a füzetek közül előkerül a régi megbarnult iskolai bizonyítvány. Kinyílik. »Páti Irén tanuló ... ötödik osztály . .. Hatodik osztály ..., dicséretes ... dicséretes ..., kitűnő ...« Ha szemfüles a látogató, kihúzhat a nagy horítéklból több dokumentumot is. Különféle dicséretek ezek: „Az Olvasó Ifjúságért való pályázatban való részvételért." „A 'kiemelkedő társadalmi munkáért." Külön kell említeni, .amit mint könyvtáros kapott: „... özv. Avas Kálmánmét, Pamkasz községi közös Tanács művelődési könyvtárániak könyvtárosát eredményes munkájáért dicséretben részesítem ... Pozlsgay Imre miniszter." »Itt nálunk magyon szorgalmas emberek élnek, itt dolgozni, szakadatlanul dolgozni kellett mindig és mindenkinek...«. Akinek azonban nyitva áll szeme, füle, szíve, az a munkáiban is tanul. Avtas Káimánné a szülőföld ismeretében és megismertetésében szerzett magáinak »érettségit«. Kitüntetéssel. (Fotó: Tóth László) 8