Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - MŰHELY - Kovács József: Avas Kálmánné 70 éves (Portré)

KOVÁCS JÖZSEF AVAS KÁLMÁNNÉ 70 ÉVES PORTRÉ »Édesanyáim szalttai volt, édesapám pamkaszd; én Pamlkaszon születtem, itt nőttem fel, iftt élek most is; az uram meg kisrákosi volt-« — így kezdi elbeszólni életét — iki tudja, már hányadszor — özvegy Avas Kálmán~ né az érdeklődőknek, akik egyre többen keresik fel otthonálban, hogy elbeszélgessenek vele. A falubeliek is jól tudják, Ihogy legjiobb, ha hozzá küldik az idegeneket; biztosaik abban, hogy tőle minden kérdésre helyes választ kapnak: »Menjen csak íren nénihez, a Sziöivetkezettel széniben lakik, az udvarban, ő majd megmondja ...!•« A munkáiból az őrségi ember szorgalmával már bőven kivette részét, most máir többet tartózkodik otthon, de most siem munka nélkül. Kis szobája nagyon egyszerű. Asztalán néhány friss folyóirat, az aznapi újság, levelek és képeslapok, amelyek az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek ihozzá üdvözlettel, köszönettel, hivatalosan vagy valamilyen kéréssel. Az asztal ékessége a j/egyzetlapokkal tűzdelt Biblia (édesapja is bibliaolvasó ember volt) és a Zsoltár, a használattól megtört lapjai közé beledugva három gyermekének és az unokáknak a képei. A teleírt füzetek, egyikmásik kinyitiva-kifordítva, a szétrakott céduláik, a készenlétben álló írónők és a szemüveg és az éppenhogy megkezdett, nyitott, nagyalakú irka arról vallanak, hogy a szoba lakója megint talált emlékeiben vagy értesüléseiben megörökíteni valót. Vendégbecsülő iliiemtudásávtal mindig megkínálja valamivel vendégeit, kávéval, üdítővel. S azután beszél arról, amiről a vendég hallani akar, életéről, munkájáról, falujáról, feljegyzéseiről, emberekről, szokásokról, hiedelmekről. Témaköre nagyon széles átmiéirőjű. Hallgatói figyelemmel szívják magukba szavait, nemegyszer jegyezgetik, magnóra veszik és meg is jelentetik. A „Szabad Föld" egyik 1982. évi számálban Vincze István Avasné szavaiból többek közt ezeket idézi vissza: 6