Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Kovács Antal Röginfű

példát közöl Mopvay Péter a Dunántúli Szemlében (VII.évf. I94O. 5-6.p. 315-317.): Dudaron (Veszprém m.) vagy egy olyan népi hiedelem, hogy "Hunyoros árpát kell vetni a veteményes kertbe. A tikok megeszik és megveszekszenek." A növényt Kisrákos környékén is ismerik (Pankasz, Viszák), de már Hegyhátszent Jakabon jégvirág-n&k hívják,mert olyan korán kezd fejlődni, hogy még hó és jég van. A rögény szó régi iratokban, könyvekben a XVII. sz. végén, a XVIII. sz. elején tűnik fel, és állatbetegség megjelölésére használják. A Szinnyei József szerkesztette Magyar Tájszótár II. kötetében (317.0.): Rögény a marhák, disznók nyavalyája (torokdaganat, vértályog). A MTSz felsorolja az adatokat, hol és mikor fordult elő az a sző (Zala m. Kresznerics Ferene Szótárának II. kötetében a I64.0., továbbá a Balaton mellékén és Vas megyében az őrségben) ez utóbbiak forrása a legelső Tájszótár (szerkesztette Döbrentei Gábor, 1838.) aholis a 320. oldalon a következő olvasható: "Rögény v. sárga vértálé a marháknak oly nyavalyájuk, mely miatt vérök megvesz, s rendszerint 24 óra lefolyása alatt eldöglenek." Balaton melléki, szó - Horváth Zsigmond, Őrségi szó - Zakál György . Itt jegyzem meg, hogy Nemes Népi Zakál György már 1818ban írt Őrségről szóló leírásában a 85. oldalon erről: "A Röginy a Barmoknak dögletes nyavalyája." - A Ballagi féle (1866-73.) Nagyszótárban: a rögény fn.tt-t(kórt) szarvasmarhák dögvészes betegsége, melyben vérök gyulladásba jő, másképp vértályog. A vértályog, vértállu, tálé, tállo még több helyen előfordul, s a múlt században a nyelvészeti és állatgyógyászati és irodalmi kifejezések között. így a már említett Tájszótárban (1838.) plánder Ferenc göcseji tájszava erre a betegségre: tállo ^betegség, amelyben a testnek minden részeit a vér általfutja és a marha elvész (356.0.). A reg, rög szavak származéka a rögény, rögin. Czuczor— Fogarasi szerint is a szarvasmarhák "dögös nyavalája, 4 5